Ezen az oldalon miért minden büfé szak?

Sztem úgy vannak vele, hogy akinek nem olyan diplomája van amivel Prof. Dr. címet kap és nem vezérigazgató lesz rögtön valahol amivel 3 milliót tud keresni havonta, az egyszerű büfészakos volt.

Szerintem egy büfészak is tök nehéz tud lenni, és tanulni kell mint a kisangyal.

Aki ezt is lenézi, annak vajon mi a szint? Az érettségi ma már semmit nem ér. Az alapdiploma sem. Akkor mi lesz a szint 20 év múlva? 14 évesen már doktori címet kell szerezni, különben nem vagy ember?

#4-es. Nekem meg volt olyan szobatársam aki mérnökinfós volt, kb. alig járt be órára, nem is volt olyan tantárgyuk ami igazán szívás lett volna a programozáson és ezen felül 3 tárgyon kívül, de az, hogy játszott meg néha edzett ennyit csinált. Én meg tanultam gépészen a laborra nehogy kiessek beugrón stb. Noha én is lezserül vettem de Ő még nem végzett én meg igen.

A kérdéshez meg, a nyelvszakokat is jónak mondják, illetve a pénzügy-számvitelt is. Ezek sem orvos, mérnök, jogász stb, nem büfék.

Először is igen, mérnök vagyok, de nem csak a mérnöki szakokat tarom "normális" egyetemi szaknak, úgy általában( azért egyetemre is válogatja) az alábbi szakok NEM büfés szakok: Műszaki, Jogi, Informatikai, Orvosi, Pedagógiai.

Viszont nagyon kevés kivétellel büfés szakok:Társadalomtudományi(kommunikáció,szociológia,politológia..stb); Művészeti; Sport; Agrár(kivétel pl Élelmiszermérnök); Bölcsészeti.

Amit nem ilyen egyszerű általánosítani, azok a Gazdaságtudományi szakok, de ezekben is vannak egyértelműen büfés szakok pl.:turizmus-vendéglátás

És végül egy kis magyarázat a fentiekhez, hogy miért gondolom így. Az egyik jó példa a matek, mert azt nagyon sok szakon tanulnak az emberek, de míg pl mérnököknek többnyire a többi tantárgyukhoz képest ez könnyű tantárgy, addig a büfés szakok nagy részén(ahol van matek) ez számít a nehéz tantárgynak. Továbbá, amit a büfés szakok jelentős részén tanulnak, és hasznos, azt a normál szakos hallgatók is megtanulják többnyire, vagy az egyetemen, vagy a gyakorlatban a munkájuk során.

Le lehet vezetni a büfészak definícióját kétféleképpen is:

1) Onnan, hogy a középiskolákból mely szakokra megy a leggyengébb emberanyag. Általában ezek azok, akik eleve úgy keresnek képzést, hogy "csak matek ne legyen rajta" és túl sokat se kelljen tanulni, mert az kifogna az értelmi képességükön. Az érettségi és felvételi eredmények is általában többé-kevésbé tükrözik ezeket a szakokat, tipikusan történelem, bölcsészképzések, óvónő képzés, médiatudomány. Az egyetemek sem hülyék, tudják, hogy a hallgatókból élnek - direkt úgy raknak össze egy csomó képzést, hogy vonzó legyen, de egy csimpánz is el tudja végezni.

2) Munkaerőpiacon értéktelen szakok. Amikkel egy cég vagy intézmény sem akar alkalmazni, mert nincs szüksége rájuk. Ez vidékenként is eltérő lehet - mert Budapesten szinte bármilyen diplomára adnak munkát, addig vidéken figyelni kell a kereslet - kínálat viszonyát. A művészeti szakok egy része ide sorolható, az agrár képzések is egyre inkább, de sok gazdász meg menedzserképzés is.

Maga a kifejezés az nyilván inkább a 2) fogalomból ered (büfészak - annyira értéktelen képzés, hogy csak büfés lehetsz vele), de mivel elég erős közös halmazt alkot az 1)-vel, gyakran alkalmazzák arra is.

5ös: érdekes, mert én pont ugy tudtam, hogy a mérnökinfo még a proginfonál is nehezebb. Egyébként meg elég az, hogyha van egy csomo programozás orája, nehogy azt hidd, hogy az olyan könnyü. Orán semmit nem tanitanak, vagy leülsz és gyakorlod 0-24ben, vagy bukdácsolni fogsz belöle.

Irod, hogy lazán veszi a sulit, és még nem végzett, te meg már igen. Akkor viszont nem tudom miért hoztad fel ezt az egész sztorit, ezek szerint lazán veszi, és nem megy neki, tehát nehéz, mivel a nulla tanulásával nem halad elöre, nem ugy mint az én szobatársam, aki lazán vette és ment neki. Ebböl következik, hogy a mérnökinfo nem büfészak.