Csak szerintem siralmas ezért a magyar felsőoktatás?

Abban nem latom a problémát hogy az állam próbálja a műszaki szakok felé terelni az embereket. Nálunk 45 embert tudnának felvenni mernokire, erre jelentkezik 30, fele pedig sosem kap diplomát, így elvégzi 15 ebből 10 csúszással...na most ez azt jelenti, hogy 3-szor ennyinek kellene elvégeznie, hogy megfelelően működjön a gazdaság...erre vannak a telített szakok, amikre 3-szoros a túljelentkezés, így nem csoda, hogy az állam növelgeti a ponthatárokat, hogy kevesebben végezzék el... Persze hiába, mert sokan inkább kifizetnek milliókat egy haszontalan diplomaert... Ha jól emlékszem akkor a pénzügy és az alkalmazott kozgazon is magas a ponthatar, pedig ezek kelendő szakok, ezt én sem értem, ezeket lekéne vinni...

A probléma nem az oktatással van, hanem az emberekkel és a piaccal. Az emberek többsége alkalmatlan a komoly tudást igénylő szakokra( fúj matek ), viszont a világ afelé halad, hogy egyre inkább csak ezekre lesz szükség. Amúgy ha ügyes az illető akkor akár pénzt is tud szerezni egyetemen...pl szobatársam havi 40.000-es tanulmányi osztondijat kap, persze cserébe kb élete sincsen.

Valljuk be, ez kifogás. A világ leghumánabb beállítottságú emberének gondoltam magamat, ovi középső csoport óta olvastam, úgy tudtam magas szintre nyelveket megtanulni, hogy soha nem ültem le hozzájuk, csak hagytam, hogy órán rámragadjon (illetve angolul nyilván könnyebb volt, mert angolul van körülöttünk az egész világ). Minden humán tanárom nagyon értékelt, és a bölcsészek a mai napig mondogatják, hogy jöjjek át hozzájuk. Cserébe matekból egész életemben problémás voltam, kétszer buktam is félévkor, a hármasaimat is csak azért kaptam meg az utolsó két évben, mert a tanárom megsajnált. Ötös lett a matekérettségim, de leginkább, mert szerencsém volt. Kémiából és fizikából is örültem egy kettesnek.

Na szóval nem is szaporítanám tovább a szót, a humánság mintapéldánya vagyok/voltam.

Aztán egy szép napon bekattant, hogy egy olyan humán szak sincs, ami úgy istenigazából illene hozzám, mert nem tudtam elképzelni, hogy mihez kezdenék a diplomámmal. Elkezdtem egyetemek után keresgélni, és hát mi nem történt, megakadt a szemem az orvosin. Bioszt még nem tanultunk akkor, kémiát viszont igen, de azt sem tudtam róla, hogy eszik-e vagy isszák, viszont rájöttem, hogy az orvoslásban minden benne van, amit csinálni szeretnék, és hogy mindig is iszonyú érdekesnek tartottam az orvostudományt, csak azt hittem, hogy túl humános (=túl hülye) vagyok hozzá. Nyilván az egész komment hangvételéből érezni, hogy az lesz a dolog vége, hogy nagyon jók lettek az emeltjeim és bekerültem. És nem, soha nem voltam az a magolós típus, a kémiám végül azért lett jobb (90 százalékos), mert megértettem a logikáját. Zseni se vagyok, elsőre át kellett törni a gátakat, de nem volt lehetetlen. Ennyit arról, hogy vagy csak humános, vagy csak reálos lehetsz. Dehogyis. Ez sokkal összetettebb ennél, csak mindenki, aki gyenge matekból, szereti humánosnak hívni magát, és mindenki, aki képtelen megtanulni helyesen írni vagy fogalmazni, abba takarózik, hogy reálos. Általában egy átlagos értelmiképességű ember mindkettőt meg tudja tanulni és mindkettőben talál örömöt.

Ez nem jelenti azt, hogy nem érdekelhetnek téged a humán szakok, de akkor tessék elfogadni, hogy jobban kell küzdeni értük. Nem lehet az élet minden dolgán beduzzogni, hogy de ez miért nem az én igényeim szerint működik, a rendszer arra van tervezve, hogy a társadalom profitáljon belőle. Hogy duzzoghatnának azok az emberek, akik ilyen spanyol-matek párosítású tanárszakra jelentkeznek, amiből évi egy-kettő helyet ha meghirdetnek, és volt, hogy 480 feletti pontszámra volt szükség, pedig nekik meg az az álmuk. :D

Amíg nem tiltanak ki a felsőoktatásból a fejed formája miatt, addig nem érdemes ezeken idegesíteni magadat. Az esély adott, és nem direkt kitolásos alapon határozzák meg a létszámot. Sőt, ezek mind azt szolgálják, hogy az ingyenes felsőoktatás fenntartható maradjon, hiszen ha mindenki államis lenne, aki államis akar lenni, egy év alatt csődbemenne az egész.