Nappali vagy levelező?

Tapasztalatom szerint a levelező azoknak jó, akiknek már van tudásuk és elsősorban a papír kell nekik.

Nappalin szerezhetsz tudást és gyakorlatot.

A levelező előnye nyilván az, hogy munka mellett is elvégezhetsz egy sulit.

A levelező képzés előnye, hogy mellette akár teljes állásban dolgozhatsz, vagy végezhetsz más képzést is. Hátránya, hogy habár kapsz diákigazolványt és érvényes matricát, a levelezős diák nem sok kedvezményre jogosít fel. Például nem vehetsz diákbérletet, nem vállalhatsz diákmunkát.

Nappali képzés előnye, hogy jobban el tudsz mélyülni az elméleti és a gyakorlati dolgokban egyaránt. Folyamatos kontaktusban vagy a csoporttársaiddal, ami hasznos lehet a későbbiekben, ha kollegiális viszony lesz köztetek. Az sem utolsó, hogy az oktatókkal is közelebbi kapcsolatot tudsz ápolni, aminek megintcsak sok előnye van - pl. megismered közelebbről az ő tevékenységi, kutatási területeiket, ezekbe be tudsz kapcsolódni, szakmai kapcsolatokat építhetsz, tájékozódhatsz a szakmád helyzetét illetően stb. Hátrányai, hogy rengetegszer bent kell lenni az egyetemen, nehéz mellette munkát vállalni. Viszont minden diákkedvezményt megkapsz.

Előzőek jól megfogták a dolgot, ehhez csak anekdotaszerűen tenném hozzá, hogy amikor 200 km-re ülsz egy iskolától, és azon tűnődsz két napig, hogy a példatárban miért 48 az eredmény, mikor te 24-et hoztál ki (nyilván valaminek a dupláját kell venni, de minek?), és hiába dolgozol a "szakmás" nagyvállalatnál, ahol ezerszámra nyüzsögnek ugyanezzel a végzettséggel, a volt nappalisok és a fölötted járók azt mondják, figyelj, ezt én a vizsga után két nappal elfelejtettem, aki veled együtt jár, az pont ebben butább, és az előző feladatnál is tőled várta a megoldást - na, az egy igen kényelmetlen érzés. :D Mert van pár tárgy, ami nagyon jól alá van támasztva, és egyedül lehet hegyet mászni (ilyen a matekban a differenciálszámítás, millió példával az egyszerűtől a bonyáig), aztán meg még több, ami nem.

Meg még azt hozzá kell tenni, hogy a levelező az k* fárasztó. Hosszú távon kiszívja az embert. Jó családi háttér is kell hozzá. Ordító csecsemő ellenjavallt. Eleve a párkapcsolatban élésnél jól meg kell fontolni, mi lesz ebből, mert sokféle, nem kívánt elágazás lehetséges. Van, aki egyszerűen nem bírja, ha a párja kiesik az univerzumából, és 10 percenként szól valamit a gőzerővel tanulóhoz, aki a hatodik ilyennél ordítva követeli, hogy kussoljon már. :D A férfi-nő és az alul-túlképzett konfliktusok is kemények, minek tanulsz, nekem is jó így, hogy csak egy lakatos segédlevelem van, csinálj inkább vacsorát/bőrözd meg a vízcsapot, hetek óta csöpög, stb. :D Ha valaki nagyon támogató, azt meg öt év múlva megcsalják, és majd ezt emlegeti unos-untalan, hogy feláldoztam magamat a karrierjéért, és ez a hála? :D Bár volt régebben, aki egyszerre csinált gyereket, építkezett és főiskolára járt, de akkor, ha az ember jó helyen dolgozott, erősen támogatták, legalább azon a szinten, hogy az irodában nem köhögtek, ha tanult. Ma alighanem inkább követelnek egy munkahelyen, mint nem. Persze, vannak tradícionálisan agyat nem terhelő munkahelyek, mint éjszakai portás, aki szunyál és újságot olvas meg tévét néz, de a tanulás kissé más szint.

18-19 évesen az első diplomádat nappalin, utána munka mellett levelezőn a mestert / többit.

A levelező sokkal nehezebb meló, család/barátnő mellett. Az anyag nagy részét önállóan kell feldolgoznod, és mivel egységes a követelményrendszer a nappalin/levelezőn/estin/távoktatáson, nagyon kevesen képesek rá, hogy végigcsináljanak egy szakot részidős képzésben. Aki viszont meló és család mellett meg tudja csinálni, na az szívós, kemény, nagyfarkú csávó, és ezt a munkáltatók is tudják.

Az eddigiekhez pár dolgot hozzá tennék, főleg személyes tapasztalatok, amik egyetemenként eltérhetnek.

Jómagam 27 évesen kezdtem csak el az egyetemet, Mérnöki BSc szakon, munka és család mellett, úgyhogy csak a levelező jöhetett szóba.

Bár soha nem jártam nappalis képzésre, utólag így is az a véleményem, hogy aki teheti, ne hagyja ki, mert értékes tapasztalatoktól és lehetőségektől fosztja meg magát, amiket később már nem lehet pótolni.

Levelezősként a tanárokkal nem igazán volt problémám, ők se tökéletesek, ők is emberek.

Pár ismerős, aki nappalin járt ugyan erre az egyetemre hasonló szakon, általában köpködte a tanárok többségét, a tanárok akiket ismertem, pedig általában a nappalis diákok többségét.

Az én személyes tapasztalatom levelezőn a tanárokkal, hogy rugalmasak, segítőkészek, nincs semmi féle szívatás, amiről nappalin ősi rémtörténetek keringenek, még vizsgákon is türelmesek voltak.

Nem azt szeretném mondani, hogy a levelezősökkel kivételeznek, inkább csak van egy kölcsönösség megértésben, hozzáállásban. Nekem külön nagyon szimpatikus volt, hogy a tanárok törekedtek egyfajta kollegiális viszony kialakítására a hallgatókkal.

Levelezőn alapból testnevelés nekem nem volt, nappalin van. Mivel sokkal kevesebb a kontaktóra, jellemzően ZH sincs, nekem egyetlen tárgyból volt csak az egyetemi éveim alatt. Tehát az alaáírás, mondhatni szinte alanyi jogon járt, max katalógushoz volt kötve, amit megint csak alig pár tárgynál vezettek, viszont ott olyan is volt, hogy beleszámított a megajánlott jegybe.

Másfelől, mivel kevés a kontaktóra, ott már csak azokat a dolgokat van ideje elmondania a tanárnak, amik kb önállóan józan paraszti ésszel is felfoghatatlanok, és ezekből se jut mindig, mindenre idő.

Olyan is van, hogy sok dolgot azért nem magyaráznak el külön, mert feltételezik, hogy levelezőn "mindenki" már a szakmában dolgozik, és tisztában van vele, ami persze könyen lehet téves feltételezés, és szóvá is lehet tenni, de akkor sem lesz idő mindent elmagyarázni, bármilyen fájdalmas is ez. Sokszor fordulhat elő, hogy "az újak a szakmában", nem sok mindent értenek meg bizonyos előadások tartalmából(tapasztalat :D).

Így hát, ha valaki nem tanul meg önállóan tanulni, új ismereteket rendszerezni, értelmezni, illetve nem sajátítja el a lényeglátás alapszintű képességét, akkor jó esélye van, hogy előbb abba fogja hagyni az egyetemet, mint hogy befejezné. Másfelől ezek a képességek egy munkahelyen, vagy vállalkozásban is elengedhetetlenül fontosak.

Ezektől függetlenül, akár nappalis, akár levelezős tagozaton, ha valaki szeretne új karrierbe fogni, akkor nem biztos, hogy minden előképzettség nélkül az egyetem a jó választás. Én ezt úgy oldottam fel, hogy passziváltam egy évet, ami alatt befejeztem egy szakmához kapcsolódó OKJ-t. Az egyetem után/közben, nagyon könnyűnek tűnt, viszont pótolta a gyakorlati hiányosságokat.

Itt említeném meg, hogy levelezőn, ahogy tesi sem, úgy nem volt semmi féle gyakorlat, labor, sőt, volt hogy még a gyakorlati dolgok elméleti részére sem maradt idő.