Szerintetek minek tanuljak tovább?

Hát ezek közül szerintem az ágy pszichológus lenne a legjobb, mert abból nincs sok. Bár nem tudom, hány ágy szorul lelkigondozásra.

A komoly válasz pedig az, hogy fel kellene nőni. Amit itt előadtál, olyan, mint amikor egy 10 éves gyerek álmodozik: focista leszek, vagy hajóskapitány, vagy hegymászó... Nézz szét valamelyik állásportálon, akkor lesz némi fogalmad, hogy milyen szakemberekre van szükség. Annyit segítek, hogy tengerbiológusra nem túl nagy az igény.

Jó, hát most lassan a kérdező kérjen bocsánatot, hogy fiatalon nyitott, lelkes és bizonytalan. :D Szerintem ezt díjazni érdemes, nem megdorgálni. Én orvosis vagyok, de ugyanúgy sok minden más érdekelt és érdekel. Nem a Semmelweisen tanulok, úgyhogy egyetemen belül van lehetőségem érintkezni bölcsészekkel, szinte bármelyik tanszékhez fel lehet venni valamilyen szabvál tantárgyat, mivel sok a leutazó, pörögnek a szakkolik (mondjuk az Pesten is), ahol többféle szakról vannak emberek, és így egész diverz közösségeknek válhatsz a részévé. Szóval kalkuláld bele az egyetemi életet. Persze, ha mindent csinálni akarsz, az orvosi nehezebb, de az, hogy alapvetően választasz egy szakot, nem zár el a világ többi részétől. Egyszerűen tudod, hogy mivel szeretsz a legtöbbet foglalkozni, és választasz egy szerepet a társadalomban ennek megfelelően, amiért dolgozol. Szerintem, ha nyitott és érdeklődő, érzékeny ember maradsz, jó orvos lenne belőled, de ha nem érzel magadban elég erős motivációt, tényleg lehet, hogy nem ez a megfelelő választás. (amúgy az orvosi annyira túlidealizált dolog, hogy megfelelően motiváltnak amúgy sem lehet lenni, de ezt te érzed igazán :D)

Első körben azt érdemes letisztázni magadban, hogy hol szeretnél dolgozni. Emberek között, laborban, gyárban? Mivel tizenegyedikesként kevés embernek van számottevő tapasztalata ezekről, ne riadj meg attól, ha egyik szerepben sem tudod magabiztosan elképzelni magadat. Lehet egy távoli kiindulópont, hogy mittudomén, szívesen dolgoznál egy laborban, aztán elmész mondjuk gyógyszerészetre, és patikusként jössz ki, mert rájössz, hogy imádod az embereket és szeretnél saját vállalkozást nyitni vagy valami.

Sajnos nem biztos, hogy van olyan állás, ami minden elképzelésednek megfelel, de pont ezért is szép, hogy minél több tapasztalatod lesz, annál élesebben fogod látni a saját utadat. Egy állatorvos amúgy adott esetben simán sokat utazik települések között, mondjuk szerintem nem kifejezetten erre gondoltál. :D

Nekem külső szemlélőként az jött le, hogy egy közvetlen, beszélgetős valaki vagy, úgyhogy szerintem elsősorban olyan dolgokon gondolkozz, amin keresztül tudsz emberekkel foglalkozni. Nekem is eszembe jutott a tanári vagy a pszichológia. Szerintem az állatorvosi is jó döntés lehet, mert bioszos, és egy csomó mindenre használhatod a diplomádat, nem feltétlenül kiskutyákat kell műtened vele.

Hajrá, remélem, hogy segített valamennyit, amit írtam. :)

Szia! Szerintem sokan voltunk ezzel így ennyi idősen. :)

Néhány szempont:

- Valószínűleg most vág legjobban az agyad, most a legkevesebb a gondod. Érdemes szerintem a nehezebb utat választani. Ha szerzel egy orvosi diplomát, de mégsem akarsz orvos lenni, munka mellett is megszerezhetsz sok más diplomát, pl egy gazdasági vagy jogi diplomát, vagy pláne valami kommunikáció/média végzettséget (persze nem könnyű, de lehetséges). Fordítva viszont kevésbé megy. 30 évesen aligha fogsz nekiállni az orvosinak.

- Családalapítás: ha jól értem, lány vagy. Nyilván nem látod a jövőt, hogy lesz- párod és ki lesz az, és mikor, de ideális esetben azért 30 körül legkésőbb érdemes megállapodni, ha szeretnél babázni. De ha azt nem is, lehet, hogy 30 évesen már szeretnél esténként hazamenni, vacsizni, inni egy pohár bort és megnezni egy jó filmet a pároddal, vagy áthívni barátokat. Valószínűleg hétvégén is szeretnél pihenni. Ez valamennyire az orvosi ellen szól (bár orvosi diplomával nem csak klasszikus orvos lehetsz), de a turizmust is érdemes átgondolni ebből a szempontból.

Piszkos anyagiak: most nyilván azt mondod, hogy nem a pénz motivál, és ez jól van így! De gondold végig a helyzeteket reálisan. Tudnak/akarnak-e a szüleid támogatni, vagy esetleg neked kell majd őket segíteni? Pl ha kapsz egy kis garzont a szüleidtől, vagy legalább a beugrót kifizetik, akkor azért sokkal szabadabban gondolkodhatsz.

-Itthon/külföld: érdemes átgondolni, hogy vágysz-e külföldre, vagy el tudod-e képzelni, hogy külföldön élsz. Azt is érdemes végiggondolni, hogy szeretnél-e olyan melót, amihez mindenképp külföldre kell menni. Pl tengerbiológusként mindenképp külföldön kell új életet kezdened, távol a családtól és a mostani barátaitól.

-Csilivili vs valóság: távolról sok minden szép és jópofa, pl nemzetközi tanulmányok. Ismerek pár embert, aki külügyi vonalon dolgozik, és a szépségek mellett van jópár rossz dolog is. Plusz ugye kezdőként sehol sem a legjobb, legigazibb munkákat kapod, hanem nyilván a kicsire sózzák a legrosszabb melókat:)

-Munkaerőpiac: ahogy írta más, nézz meg egy állasportált, hogy mire van kereslet és mire nincs. Rohadt frusztráló, ha friss diplomásként azt érzed, hogy kitörölheted a feneked a diplmaddal, amiért vért izzadtál.

-Emberek: az jó dolog, hogy könnyen barátkozol és jól kommunikálsz. Ez jól fog jönni később, bármilyen munkát is választasz. Mindenhol van ugyanis főnök és kollégák, es sokat számít, ha jól kijossz velük. Viszont valóban emberekkel foglalkozni, az teljesen más tészta. Rohadt fárasztó tud lenni. Persze lehet h neked bejön. Aztán érdemes végiggondolni, hogy milyen emberekkel szeretnél foglalkozni? Gyerekek, fiatalok, idősek? Betegek? Drogosok? Hajléktalanok ? Okosak? Stb. Mennyire bírod a szenvedést? Mennyire bírod, ha nem hagyják h segíts?

Remelem, segít valamit ;)

34/N