Milyen szakmát válasszak?

A kérdező által felsorolt szakokból nem csak pszichón magas a ponthatár, hanem az összes többin is.

Jogász azt hiszem 460, nt 465, ng pedig szintén ekörül. Egy emelt kötelező tudtommal mindegyikhez, de ajánlott a kettő, különben kb. sehogy sem lehet ennyi pontot elérni. Persze, már ha államilag támogatottra szeretne bejutni. Azt felvin is el lehet olvasni, hogy melyikhez milyen emelteket fogadnak el, relatíve nagy a választási lehetőség.

Én személy szerint ezek közül a jogász szakot választanám, talán ezzel lehet legjobban elhelyezkedni, bár belőlük is elég nagy a túlképzés.

Végzős pszichológushallgató vagyok, erről tudok nyilatkozni, illetve a pályaválasztásról mint témáról.:) Szerintem ne sajnálj időt ezt kicsit kipuhatolni, és esetleg leülni egy szakemberrel tanácsadásra. Nem fog rábeszélni semmire, csak felméritek együtt, hogy merre lenne érdemes folytatni, és hogy lenne érdemes tervezni a felvételit. Az nagyon jó, hogy már ennyi idősen elkezdtél gondolkodni rajta, és valami körvonalazódik benned, sokan az utolsó évben sem tudják kitalálni még. :)

PPKE pszichológiára járok, az oktatás színvonalával én abszolút meg vagyok elégedve, két problémám van az egyetemmel, hogy relatíve pici, emiatt a közösségi élet sosem lesz olyan, mint egy ELTE vagy BME campuson, illetve a külföldi tanulási lehetőségek elég korlátozottak (sok tárgyadat nem tudod teljesíteni kintről, mert gyakran kell jegyzőkönyvet felvenni, és alanyokat vizsgálni, és gyakran ezek egymásra épülnek, ráadásul nem sok opció van, ha csak angolból van nyelvvizsgád). Ezt leszámítva a tanárok segítőkészek, senki sem szívózik veled, a gyakorlati órák többségét gyakorlatias oktatók tartják, akik maguk is praktizálnak. :) Nekünk anno nagyon durva volt az anatómia, az első félév és a harmadik az, amin ha átmész, minden rendben lesz. Az első azért, mert relatíve száraz, sok a természettudományos alapozás, és a statisztikai, módszertani alap, történeti háttér, ilyesmi. Érdemes az előfeltétel nélkül felvehető tárgyakat előre teljesíteni, hogy az utolsó félévekben már ne kelljen vizsgákkal bajlódnod, csak bejárni gyakorlatra, speckollokra (ez amolyan specializáció, érdeklődési területtől függően, 8-at kell teljesíteni belőlük), és műhelyekre. Nektek 4 műhelymunkát kell írni a 4 fő tárgyból (fejlődéslélektan, általános lélektan, személyiségpszichológia és szociálpszichológia), amiből az egyik nagy, azaz nem csak egy kutatási tervet kell kidolgozni, hanem egy komplett kutatást végrehajtani. De ettől nem kell megijedned, segítenek benne, feldarabolják részfeladatokra év közben, stb. :) Ebből az egyik lesz majd a szakdolgozatotok, ami általában a nagyműhely szokott lenni, a többi csak a portfóliót adja, ilyen szempontból számít a diplomajegybe. A többi tárgy jegyei bizonyos, nem pszichós mesterképzésen számíthatnak, pszichó mesteren és kognitív idegtudományok mesteren tudtommal csak a diplomajegy és egy személyes elbeszélgetés lesz a mérvadó. Erre majd mindjárt visszatérek, mert szerintem fontos tisztázni, mi jön az alapszak után. A 3. félévben lesz 4 nagyon nehéz tárgyad, ott nagyon rá kell szánni az időt a tanulásra szerintem, és el kell fogadni, hogy a vizsgaidőszak akár az utolsó napig is tarthat. A szakdogát (pontosabban a megvédendő műhelyet) ajánlott elkezdeni már az utolsó előtti félévben, két félévet ha rászánsz, profi munka lesz. Egy alatt is lehet teljesíteni, de nekünk ezt tanácsolták. Illetve ha hamarabb nekiállsz, akár tehetséggondozó pályázaton belül, mehetsz vele OTDK-ra, ami plusz előny a mesteres felvételin, legalábbis az első 3 helyezettnek. Ez így egyelőre az alapról.

A mester elég szellős, de hamarabb teljesíteni nem lehet. Az alapból egy félévet lehet lecsapni, de nem érdemes, mivel mindennel rohannod kell, keresztfélévben meg nem hirdetnek pszichó mestert. Szóval alapszak után dolgozhatsz már, más kérdés, hogy mit. A szakma telített, ezzel fontos tisztában lenned, és a szakon szerzett tudás mellé kell az, hogy utána akarj járni dolgoknak, és fald az előadásokat, szakirodalmakat, pályázatokat. Akkor leszel értékes munkaerő. Sajnos a mester sem garantál jó fizetést, nyilván specializációtól is függ. Kognitívre menni a kutatók szoktak, szerintem ez szerencsealapú, hogy bejön, vagy sem, ott jobban dominál a módszertan, és minden, amit az első félévben a hallgatók többsége ki nem állhat. Mindenesetre ez is egy opció. Klinikai irányban van gyermek és felnőtt lehetőség, ezt érdemes meggondolni, egyrészt ez a hagyományos értelemben vett pszichológusmunka, másrészt viszont nagyon rögös út. Javasolt utána elvégezni még egy 2-3 éves továbbképzést (ezt van, hogy lehet mesterrel párhuzamosan is), illetve a SOTE-n meghirdetett pszichoterapeuta ráépülő képzést. Ezzel már kezdhetsz magánpraxist, ahol relatíve jó a fizetés, kérdés, hogy mit ér neked minimum 7-8 év tanulás. A harmadik verzió a munkapszichológia, ez keres a legjobban, és mester után is jó eséllyel el tudsz helyezkedni. Általában kiválasztással foglalkoznak, és a munkaerő hatékonyabb "működtetésével". Gyakran tartanak tréningeket, miegymást nagyvállalatoknál. Erre tudtommal közgazos végzettséggel is lehet menni, mindkettőnek van előnye és hátránya, ráadásul sok a papír nélküli szélhámos is a szakmában. Tanulhatsz még iskolapszichológiát is mesteren, erről nem tudok nyilatkozni érdemben, illetve kriminálpszichót, ami nagyon izgalmasnak hangzik (az is), csak nem sok helyen hirdetik meg, és tudtommal kell hozzá jogot is tanulni, tehát nem lesz annyira pszichós jellegű. De ha érdekel az is (márpedig írtad), akkor miért is ne. :) A fizetésről nem tudok nyilatkozni ezeknél, a többinél olyan minimálbértől 300-ig széles a skála. A munkapszichón a legtöbb, a klinikain kell vele a legtöbbet kínlódni, kognitíven meg a legváltozatosabb, hogy ki mennyit visz haza, főleg, hogy gyakran inkább valami határterületen helyezkednek el, vagy mennek tovább doktorira.

Én biosz emelt-matek középpel jöttem, de elfogadnak mindenfélét, sok magyar/angol emelttel érkező szaktársam teljesít kiemelkedően jól itt is. Nekem ez a két tárgy nagyon jól jött az alapozásnál, de meg lehet oldani nélküle is, semmiből nem dobnak a mélyvízbe, nem kell előzetes tudás. A szorgalmi időszak nem vészes, a vizsgaidőszak húzós (8-14 vizsgám volt eddig, most először lesz csak 4). Fontos beosztani a vizsgákat, és gyűjteni év közben a jegyzetet (a nagyobbak sok esetben kitaposták az utat, és adnak mindent szinte), hogy ne akkor kezdd el összeszedni az anyagot, mikor indul a vizsgaidőszak. A nehezebb tárgyakra egy hetet, a könnyebbekre 2-3 napot elég tanulni szerintem. Megszakadni nem kell, előadásokra bejárni érdemes, gyakorlatra meg kötelező (és érdekes). Gyerekekkel is fogsz dolgozni, felnőttekkel is, sok esetben segítenek, sok esetben hagynak kibontakozni, és szerintem sokat segít neked emberileg is fejlődni, hogy sokféle helyzetben próbálhatod ki magad. :) Én egyelőre szerelmes vagyok a szakba, tervezem mesteren folytatni, valószínűleg a klinikumban végzem, de még ez formálódik. Ezzel a tervvel is érkeztem, ez alatt a 2 (lassan 2,5) év alatt sokszor változott bennem, hogy melyik irányba húz a szívem, de végül visszataláltam ehhez. Szerintem kellően sokrétű a szakma ahhoz, hogy megtaláld benne a magad kis szeletkéjét, akár szeretnél embereken segíteni, akár kicsit ridegebb értelemben érdekel a téma.

Én nem tartom elvégezhetetlennek, voltak nehéz időszakok, de összeomlásaim, meg nagy kiborulásaim nem. Nem tudom, ki hozott össze 3 napja nem alvós dolgokat, meg másfél év csúszást, én ezt egy átlagos képességű, de előrelátóan tervező diáknál nem tudom elképzelni. A vizsga nem mindig megy elsőre, de nem kell elkeseredni. Bele kell adni mindent (nálunk kétszer lehet menni minden tárgyból egy félévben), figyelni kell rá, hogy mivel csúszhatsz, és előre megszervezni, hogy mit mikor tanulsz és adsz le. Ha nem csúszol el a határidőkkel, kényelmesen el tudod végezni, sőt, sok esetben tudsz mellette dolgozni, sportolni, sokan még egy szakot végeznek ezzel együtt... Komolyan kell venni, mert nagyon más, mint a gimiben, magadért felelsz és magad ura vagy, és ez sokaknál vezet ahhoz, hogy elengedik magukat a látszólag sok szabadidő miatt, de azért nem leszel idegroncs, meg nem törvényszerű a csúszás sem.

Anno 430 pont körül volt, most nem tudom, mennyi. Bejutni húzós, benn maradni szervezés kérdése. :)

Sok sikert!

Jogra ne menj! Nem könnyű, de alig tudsz vele elhelyezkedni! Orvos : nem könnyű,de kevés lóvé!!

közgazdász: az már jó!

Kövess engem! Járműmérnök

2.os vagyok a járműmérnöki szakon.

Nekem megéri, mert olyan családból való vagyok, ahol elvárnak diplomát.

Meg hát na(!) ez érdekel. Reál beállíttottság mellett nem jogásznak megyek..