Programozónak szeretnék majd tanulni, és nem tudom hogy szakgimnáziumba menjek informatika szakra, vagy gimnáziumba? Bővebben lent!

Ezt neked kell eldönteni. Informatikus és informatikus között elég nagy különbségek is tudnak lenni. Ha érdekel a rendszergazdai szerepkör/feladatok, akkor szakgimnázium. Ha annyira nem vonz, hanem inkább "csak" a programozás, akkor kár vele vesződni.

Annyi a lényeg, hogy ha matekod legyen stabil (középszinten, emeltenszint előnyt jelent 1. félévben), tanulj angolul, mert szakmailag nagyon sokat számít, plusz érdekeljen a programozás (motiváció nélkül szenvedés lesz).

#4 Az absztrakt gondolkodás kifejlesztéséhez tökéletesen elég a stabil középszint matematikából, hidd el. Még emelt matematika is csak egy alapnak fog számítani (integrálás, deriválás, alap mátrix műveletek stb). Csak a legelső félévet könnyítik meg az egyetemen, de ez a hátrány egyáltalán nem behozhatatlan, saját bőrömön tapasztaltam - középszintű matekkal mentem egyetemre egy vidéki szakközépből.

Másrészről a szakgimnáziumokban is van lehetőség emelt matematikára, ha valakit ennyire vonz.

Nem, az absztrakt gondolkodás nem azt jelenti, hogy megtanultál deriválni meg integrálni. (bár erről téged nem foglak tudni meggyőzni, mert te szemmel láthatólag eddig jutottál) Az tényleg teljesen mindegy, hogy hányféle típusfeladatot tud csettintésre bemutatni. Tök mindegy, integrál-e, mire leérettségizik. (És éppen ezért használ annyit, mint holt embernek a noszogatás, ha eljár faktra deriválgatni.)

Egy tipikus viszonylag jobb matekos gimnazista gyerek pl 9.-10.-es korában nagyjából a szemléletváltással szokott küzdeni, ami alatt azt értem, amikor az adja a megoldást valamire, hogy több megközelítésből megállapítasz róla dolgokat. Ha ehhez képest picikét le van maradva, akkor küzdhet pl azzal, hogy ne társítson minden feladathoz egy betanult megoldási algoritmust. (Aki ezen még nincs túl, az kérdez olyanokat, hogy mi a levezetése ennek a példának? Mi a bizonyítása ennek a tételnek? Sőt, mi a képlet erre a feladatra?). Ha kicsit előrébb jár, mint megszokott, akkor meg pl lehet azzal baja, hogy konkrét megadott objektum helyett csak megadott tulajdonságok halmazával dolgozzon. (Ez a készség kell pl az absztrakt algebrához. Nagyon kicsiben olyan feladatokkal szokták kezdeni, hogy mondd meg ezt vagy azt, de ne számold ki közben emezt meg amazt. A Viete-formulákkal pl bekerült a tantervbe a "mondd meg a gyökök összegét, de ne számold ki őket" típusú feladat. Sajnálatos módon úgy, hogy rögtön kap is a gyerek sémát hozzá, ami szerint megoldja.)

A teljes középiskolai tantervet közép és emelt szinten is tökéletesen lehet teljesíteni úgy is, hogy a felsoroltak közül neked egyik se megy. Úgy is teljesen szabályszerűen lehet matematikát oktatni, hogy "így kell másodfokú egyenletet megoldani", "így kell logaritmikus egyenletet megoldani", "így kell a kör egyenletét felírni", "így kell deriválni". Szakközepekben többnyire ez megy, és az absztrakciós készség szempontjából szart se ér.

Ezektől függetlenül azt is érdemes megfontolni, hogy tényleg 100%-osan egészen biztosan nem akarsz majd semmilyen természettudománnyal foglalkozni semmilyen szinten. 14 évesen szerintem nagy kár volna a világ egy ekkora részét elzárnod magad elől.

Erre lehet mondani, hogy de magánúton is meg lehet tanulni, meg így-úgy-amúgy. Persze, ha olyan közegben élsz, ahol spontán megismerkedsz az egyes tudományágak mibenlétével legalabb középiskolás szinten, hogy egyáltalán véleményed lehessen arról, hogy érdekel-e, és ahol olyan életre számíthatsz, ahol bármikor tudsz időt és pénzt áldozni arra, hogy tanulj egypár évet, akkor ez működik. Nem bántásból, de ha egyáltalán felmerült, hogy szakközépbe adnak, akkor te nem ilyen közegben élsz.