Mit tegyek ha azt érzem, hogy képtelen vagyok bármit is kezdeni az életemmel? (Továbbtanulás stb. )

Először is elnézést ha a kérdésemet inkább valamilyen pszichológiai jellegű kategóriába kellett volna feltennem.

17 éves vagyok (lány), ez lesz az utolsó évem az középiskolában. Kereskedelem/logisztika szki-ban tanulok, de rájöttem, hogy ez nem igazán az én pályám. Egyszerűen fogalmam sincs, hogy mit kezdjek az életemmel. Lehetséges, hogy túl éretlen vagyok még ehhez az egész továbbtanuláshoz? Nem tudom, de a kérdésemet azért tettem fel mert már elegem van ebből a szánalmas helyzetből, hogy nincs semmi tervem, hogy semmi sem körvonalazódik a fejemben arról, hogy milyen irányba alakítsam az életem. Azt veszem észre, hogy minden embernek van valami hobbija, vagy olyan elfoglaltsága amit élvez és érdekli, én egyszerűen nem találok ilyet. Zsigerből utálom az egész továbbtanulás témát, nem azért mert nem akarok többé tanulni, hanem ez mert félek, hogy hozok valami sz*r döntést amit majd megbánok. Ezért is lehet, hogy más kategóriába való kérdés ez és valami baj van velem.

Az egy dolog, hogy nem tudom eldönteni milyen szakon, vagy milyen fajta dologgal foglalkozzam egyáltalán, de pár napja már az is megfordult a fejemben, hogy külföldön szeretnék tanulni. Ezt azért írtam le, hogy lássátok vannak ilyen fellángolásaim, hogy ezt vagy azt csináljak, de a végén mindig oda jutok, hogy ez nekem nem menne, nem lennék egy adott dologban jó. Ahhoz, hogy Pesten tanuljak semmi kedvem nincs, igazság szerint nem is tudom, hogy Magyar iskolákkal lehet-e valamire menni.

Tudom, hogy ez az egész így most egy nagy összevisszaság amit leírtam, és úgy tűnik, hogy vmi hülye kis csajt odaengedtek megint a géphez, de ha valakinek van valami építő jellegű, észhez térítő tanácsa, az jól esne most. Lehet, hogy túl gondolom ezt az egészet és túlizgulom? Vagy épphogy nem veszem elég komolyan? Vagy cseszhetem az egészet ha nincs semmi ami érdekel, és csak válasszak valamit? Szóval köszönöm előre is.