Miért nincsen előttem az a cél, hogy mi szeretnék lenni?

A #13-al egyetértek.

Én felvételt nyertem gépészmérnökire, nem ment és fél év után ott hagytam a sulit, de más bíztatására csak passzív hallgató ként. Kimentem Hollandiába is dolgozni meg itthon étterembe takarító ként. Nos, elgondolkodtam, hogy voltam 19 éves, ezt akarom én csinálni, lehetetlen lett volna az egyetemet elvégezni? Visszamentem, összekaptam magamat és ugyan 2 félévet csúsztam, de 1 hónapja sikeresen végeztem. Most már sokkal több a lehetőségem, nem kell aljamunkát végeznem és kicsit jobban fogok élni, szeptembertől meg csinálom a mesterképzést levelezőn.

Én is így voltam, fogalmam nem volt róla, mi szeretnék lenni, sokmindenbe belefogtam aztán semmi sem ment igazán... a végén 2 diplomám volt, vizuális kommunikáció, és marketing...

El tudtam helyezkedni de igazából olyan voltam, mint egy titkár, többre nem voltam jó... multi cégnél melóztam nagyon megirigyeltem a raktárosokat és kevésbé megalázónak tartottam azt a munkát, sokkal férfiasabb is, így lettem targoncás/darus szép lassan mindenféle emelőgépre megcsináltam a papírt, azt szerettem csináni, annyira nem is fizet szarul, de azért az sem volt az igazi...

Mikor megszületett a kisfiam 31 éves koromban és asztalossal csináltattuk a gyerekbútorokat és nekem kellett az ötleteket mondanom neki, akkpr jöttem rá, hogy ez az... így lettem asztalos aki gyerekbútorokra specializálódott... most 35 éves vagyok, főállású vállalkozó, gyerekágyakat, pelenkázókat, dzekrényeket, kis játékkonyhákat, babaházakat, kerti faházakat, játékvárakat csinál9k itt németországban és végre szeretem a munkámat... szóval nyugodj meg, 18 évesen még nem vagy elkesve hogy megtaláld, mi szeretnél lenni "ha nagy leszel"... addig meg gyűjts be mindenféléről papírt, hogy minél több dologban kipróbálhasd magad...

Amúgy a vizuális kommunikáción és a marketingen tanult dolgok rettenetesen nagy hasznomra vannak most az asztalosiparban, ívy kiderült, hogy azt sem feleslegesen tanultam.