Ti nem gondoltatok arra hogy a következő napokat jobb lenne mesterséges kómában töltenetek? Az idegrendszeremnek szerintem ez tenne a legjobbat.

Ha mindig csak a következő részre ugranánk az életünkben, nem is lenne időnk élni. :) Most nekem is nehéz a várakozás, sőt, borzalmasan idegőrlő, de úgy veszem, hogy ez egy jó lecke arra, hogy a stresszes helyzetet és a tehetetlenséget megtanuljam kezelni. Végső soron a várakozás is része az izgalomnak, és visszanézve már te is semminek fogod gondolni. Gondolj csak bele, hogy mennyi mindennek kellett megtörténnie, mire eljutottunk idáig.

Együttérzek veled, de csak pozitívan! Élvezd ki a nyarat, hívd át a barátokat, engedd, hogy olyan legyen ez az öt nap, amilyen egyébként is lehetne, és huszonhatodikán este hétkor majd ráérsz a ponthatárhirdetésre várni. A magas vérnyomás is rossz az idegrendszernek, mesterséges kómában pedig általában sajnos az agyhalottakat tartják, akiknek a szerveit még nem vették ki donációra, szóval sajnos akárhogy is nézzük, nincs jó választás. :(

Én még nem izgulok annyira, pedig eléggé vagy-vagy helyzetben vagyok. :D

Mondjuk érettségin is csak az azt megelőző nap kezdtem el izgulni... 25-én és 26-án idegbeteg leszek szerintem én is.

Államvizsgáig iszonyat gyorsan telt el az utolsó 3 hetem. Most meg ez a pár nap baromi lassan telik. Én pont minimum ponton vagyok(MSc) úgyhogy nekem is van min izgulni. :D De ha az intézmény nem variàl az emberek számával akkor elvileg be kell, hogy jussak, plusz 3 éve volt már minimum a ponthatár.

De tegnap itt a gyakorin írta egy kérdező, hogy hiába volt a kapacitás 130 fő, ha nem vettek fel annyit, mert az intézmény azt válaszolta, hogy minimum ponttal nem veszik fel az illetőket, mert azok az emberek kibuknak vagy nem végzik el. Csak könyörgöm, akkor szabjanak meg egy minimális ponthatárt, ne 280 alap felvételi követelményű pontot...

Ez a kóma-dolog még nem jutott eszembe, de nem rossz ötlet! :) Igyekszem elütni az időt olvasással, nyelvtanulással, de nem igazán tudok koncentrálni.

Az én parám, hogy nem indul a leendő szakom. (Átszervezték az egyetemet, átvariálták a mintatantervet, kevesen jelentkeztünk...) Szóval jöjjön már el a ponthatárok kihirdetése végre! Minden jobb, mint a bizonytalanság.