Orvosok, orvosira járók és orvosira jelentkezők, miért pont ezt a hivatást választottátok?

7 éves voltam, amikor az anyukám ikertestvére szülést követően meghalt. Annyira szomorú volt az anyukám és a nagyszüleim, hogy én akkor csak azt tudtam, hogy bármit megtennék, hogy ne sírjanak, ha én orvos lennék, meggyógyítottam volna.

Kitűnő voltam végig általánosban, de nagyon nem vágytam gimibe, eü szakközépbe mentem, és onnan felvételiztem az orvosira (akkor még tényleg felvételi volt). Sikerült, és bár kismamákkal nem foglalkozom, sokan köszönték már meg, hogy él a testvérük, gyermekük. :)

Korábban a családomban nem volt orvos, és a lányom is egészen más területen tanul, férjem sem szakmabeli.

Sok sikert, ha ezt választod.

4 éves korom óta orvos szeretnék lenni. Anno mindig eljátszottam, hogy beteg vagyok, csak hogy elvigyenek az orvoshoz, meg volt itthon egy gyerekbetegségekről szóló elég vastag könyvünk, és mikor már tudtam olvasni, állandóan azt bújtam. :) Érdekesnek találtam az orvosi műszereket, és tetszett, hogy sűrűn kaptam üres fecskendőt ajándékba. (injekció és inhaláció után --> utóbbira kisgyerekként gyakran volt szükségem)

Aztán 15-16 éves korom környékén voltak kilengéseim, pl. egy ideig ügyvéd akartam lenni, de aztán rájöttem, hogy igazából az orvosin kívül konkrétan semmi más nem érdekel egy kicsit sem.

Szűk családomban nincs orvos, bár anyukám azt állítja, hogy az akart lenni, csak a szülei lebeszélték róla, merthogy nem neki való.

Leginkább genetikus szeretnék lenni, vagy gyerekorvos vagy szülész-nőgyógyász. Viszont mivel még csak most jelentkeztem, ezért ezt még lesz időm eldönteni, meg gondolom úgyis alakul majd 6 év alatt.

Én humános szakra készültem, aztán tizedik közepe-vége felé bekattant valami, és rájöttem, hogy ha akármit csinálhatnék, a legszívesebben orvos lennék, úgyhogy gondoltam egy nagyot, és váltottam. A környezetemben mindenki azt hitte, hogy átmeneti dolog lesz (kémiáról fogalmam sem volt, bioszt nem is tanultam még), senki nem is értette, aztán ahogyan közeledett a tizenkettedik vége, rájöttek, hogy tényleg ezt akarom, és támogatni kezdtek. Mindig is érdekelt a természettudomány, a biosz könnyen ment, a kémiával az elején azért küzdenem kellett. :D

Négy tárgyat kellett emelten tanulnom, brutális volt az órarendem, úgyhogy se tanulni, se gyakorolni nem tudtam az emeltjeimre, elsőre sem lettek vészesek, de nem is lettek jók. Idén újraérettségiztem, duplázással kevéssel a tavalyi SOTE felett vagyok, és mivel vidék a cél, remélem, elég lesz. :)

Engem elsőre a fájdalomcsillapítók hatásmechanizmusa fogott meg, aztán a dolog többi, tudományos része, mert hihetetlenül érdekel az emberi test, de az is nagyon fontos, hogy emberekkel foglalkozhatok. Szeretném támogatni azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülnék a szakmámon keresztül, és a lehető legjobb esélyeket és ellátást adni nekik. Nincsenek rózsaszín fantáziáim, tudom, hogy az esetek többségében nem arról fog szólni a hivatásom, hogy életeket mentek, de szeretnék gondoskodni másokról, emberi ellátásban részesíteni őket és megoldani a problémáikat annyira, amennyire csak lehetséges.

Meg persze nagyon szeretek emberek között lenni, azt hiszem, elég empatikus vagyok, és tetszik a diagnosztikai rész is.

Nincs a családomban orvos, én lennék az első.

Egyelőre csak jó szakorvos szeretnék lenni, de így előzetesen a gyermekgyógyászat, neurológia, rekonstrukciós plasztikai sebészet, aneszteziológia, traumatológia érdekel. Leginkább gyerekekkel szeretnék foglalkozni.

Azt hiszem, minden kérdésre válaszoltam. :)

Szia!

Általános iskolás korom óta szeretnék orvos lenni. Kiskoromtól érdekelt az emberi test, de 6-7. magasságában döntöttem el, miután lett bioszunk és kémiánk. A többi természettudományos tárgyat is szerettem, mert magyarázatot adtak olyan dolgokra, amik érdekeltek. A humános irány is érdekelt, de maradtam az orvosi mellett.

Sok szép van benne, az ember tényleg érezheti, hogy hasznos, segít más embereknek. Jó érzés az is, hogy tudsz ezt-azt, bár sosem eleget. :) A családunkban egy orvos sincs. Több szakirány is érdekel, ezek közt van nem klinikai is, a végleges döntést még nem hoztam meg. Hallgató vagyok, ötödéves leszek szeptembertől.