Ilyen esetben ti mit tennétek?
Nos 10.-es vagyok és az is maradok mert szakközépbe járok és a betegségem miatt magántanulónak kellet lennem ebben az évben és 1 szakmai tantárgyból meg buktam, és mivel osztályozó vizsgám volt ezért nem lehet pótvizsgám, szóval ha sulit váltanék mondjuk egy gyengébb gimibe átvennének mert a 9.-es jegyeimnél csak a szakmaik voltak rosszak meg a matek (2-es, de most 4-es lettem mert 10.es könnyebb volt), de 9.-ben nem volt bioszom se földrajzom viszont 10.-ben volt így tudom az anyagot is és így lenne nekem különbözetim? Meg még annyi hogy a 10.-es anyagot tudom egy erős 3-as átlagra mert az osztályozón csak az irodalmam lett rossz de az anyagot tudom ekkor átvesznek, mert ugye buktam de nem azért mert nem tanultam, csak nagyon sok volt 14 tantárgy 1 hétre és kiégtem teljesen. Anyám viszont azt mondja maradjak de nem érti meg hogy csak a szakmai tantárgyak nem mennek mert a többi tantárgyból van egy 3-asom és ennyi a többi mind 4-es 5-ös :(
A válaszokat előre is köszi :)
válasza:Neked még nem mondták, hogy ne írj ennyire hosszú mondatokat, mert borzasztó átláthatatlan és a végére az alany állítmányt is elfelejtem?
Miért akarsz egy gyengébb iskolába átmenni, ha elvileg négyes-ötös tanuló vagy? Én hallgatnék inkább édesanyádra, szerintem legjobban felnőtt fejjel ő látja át a helyzetedet.
Szia!
Én első sorban egy személyes tapasztalatot osztanék meg, hátha segít a mérlegelésben:
Tizedik osztályos szakközépiskolás voltam, pontosan ezekkel a problémákkal küzdve. Alapvetően mindig is 'éltanuló' voltam, de egyszerűen a szakmai tárgyak java részét nem láttam át, és hiába 'hadakoztam' velük, a legjobb jegy amit (megfeszüléssel) tudtam tartani, gyenge 'épphogy 3-as' volt. Persze az sem lendített a tanulmányi átlagomon, hogy a tantárgyak feltorlódása miatt (gimnáziumban általánosan kötelező + szakmai tárgyak) emberes mennyiségű anyagot kellett megtanulni, hogy mindenből hozzam azt a szintet, amivel később egyetemre is lesz esélyem bejutni.
Szóval ott álltam én, tele dilemmákkal, azon filózva, hogy amit anno tizennégy éves fejjel kellett látatlanul eldönteni, mégsem bizonyult olyan jó elhatározásnak:
tudtam, hogy sosem fogok a szakmában elhelyezkedni.
Megbeszéltem a szüleimmel a dolgot, anyukám felajánlotta, hogy néz velem iskolákat, apám elejétől kezdve ellenezte, de aztán mindketten elfogadták (úgy-ahogy) a döntésemet, hogy átjelentkezek egy gimnáziumba.
Végül én meggyorsítottam a folyamatot: felnőtt oktatás keretében (17 évesen) egy év alatt 2 évet teljesítettem (ú.n. intenzív tantervű oktatás; dolgozat, felelés nincs, negyedévente viszont beszámoló: különbözeti vizsga a félévek anyagából), érettségivel.
Bár az az egy évem kemény és hajtós volt (sok kitartással és némi áldozattal), meglett az eredménye. Nagyon örülök, hogy akkor így döntöttem.
#1 "Én hallgatnék inkább édesanyádra, szerintem legjobban felnőtt fejjel ő látja át a helyzetedet."
- A szülői gondoskodás szép dolog, de sokszor nem releváns.
Ha akkor apámra hallgatok, ki tudja, leérettségiztem-e volna ilyen jó eredményekkel?
Ennyi idősen jobb esetben már elég érett valaki ahhoz, hogy tisztában legyen a saját képességeivel és határaival (illetve beállítottságával).
Ha adhatok egy tanácsot neked, Kérdező, én azt mondanám: ne "hallgass" senkire, csakis magadra!
Hallgasd meg mindenki nézőpontját, gondold végig, mérlegeld - de ne engedd befolyásolni magad, és legfőképp ne hagyd, hogy más döntsön helyetted!
Egyedül te élsz abban a testben, te tudod mire vagy képes, mire vágysz - vagy ha azt nem is, legalább azzal tisztában vagy, mire NEM vágysz.
Dönts a legjobb belátásod szerint!:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!