Óvodapedagógus vagy tanító? Szeretném olyanok segítségét kérni akik ezen szakok valamelyikén végeztek. Szerintetek melyiket érdemesebb elvégezni?

Három éve végeztem tanítóként. Könnyű elhelyezkedni, mert sokaknak a gyakorlatban elmegy a kedve+a fizetés és az életpályamodell sem túl vonzó a fiataloknak.

Óvodapedagógusként talán egy fokkal jobb, mert ha ügyes vagy, sok magán ovi közül lehet válogatni. Ez sajnos nem igaz az általános iskolákra, pedig pesti vagyok.

Az általános helyzet pedig szörnyű: az összes eszközt, kinyomatott feladatlapot saját zsebből állom, rengeteget kell helyettesíteni, sok a felesleges adminisztráció és borzasztó az életpályamodell. Szeretem a gyerekeket, de ha újra kezdhetném már mást tanulnék!

Habár egyik sem vagyok, édesanyám óvónő. Én nem bírnám ezt csinálni, sok felelősség és az elmúlt években egyre több az adminisztratív munka. Anyukám imádja csinálni, de az elmúlt pár évben egyre jobba elmegy tőle a kedve. Nem a gyerekektől, hanem attól, hogy teljesen fölösleges adminisztratív feladataik vannak, azzal pedig nem törődik senki, hogy mikor van ideje megcsinálni. Elmúlt egy évben majdnem minden nap este otthon csinálta a heti terveket és naplókat, ha elmaradt pár nappal, akkor éjszaka is csinálta és hétvégén. Közben persze a foglalkozásokra csinálnia kell az eszközöket, stb, amit egyébként nagyon szeret csinálni.

A fizetés jelenleg már nem olyan rossz, de ő pl utál szerepelni és ezért nem is minősítteti magát, pedig 35 éve óvónő, de szeretné kihúzni nyugdíjig minősítés nélkül. Sokszor olyanok minősítenek, akiknek sokkal kevesebb gyakorlata van, mint pl neki. A minősítéssel sem lenne gondja, ha értelmes lenne, de sokkal fontosabb a sok szakszó használata és a rettentő részletes beszámoló mindenről, mint hogy az adott pedagógus valóban milyen szakember. Elmondása szerint pl van olyan kolléganője, aki a gyerekekkel elég nehezen bír, nem is túl jó óvónő, viszont imád szerepelni és elméletben is otthon van, ezért tökéletesre vizsgázott. Nekem pl gimnáziumban volt olyan tanárom, aki soha nem készült az órákra, szinte egy értelmes órát sem tartott, de amikor jöttek ellenőrizni, akkor tartott egy jó órát, és ennyivel elintézte.

A heti terveket meg kell írnia, de sokszor egyéb programok miatt nem is tudja megtartani azokat a foglalkozásokat, amit leír benne. Ez nem probléma persze, lényeg hogy le legyen írva. A vicc, hogy ezután reflexiót is kell írnia a meg nem tartott foglalkozásról. Tehát ennek abszolút semmi értelme sincs. Nem beszélve arról, hogy ők pl "zöld óvoda", tehát elvileg a környezetvédelmet is szem előtt tartják, viszont termelik a rengeteg papírt a polcoknak.

Abban bíznék, ha ilyen pálya felé fordulnék, hogy ez az adminisztratív teher előbb utóbb letisztul, értelmesebbé válik és kevesebb lesz. Mert így pont a gyerekekre nem marad elég idő és energia.

Hogy melyiket választod, az főleg tőled függ. Tanítóként valamivel több gyerekkel kell foglalkoznod, mint óvodában (tudtommal), és nagyobb hangsúly van a tananyagon, mint a nevelésen. Óvodában elsősorban nevelni kell és felmérni az egyes gyerekek képességeit, e szerint differenciálni a foglalkozásokat. Amire sajnos nem mindig van lehetőség, ahogy iskolában sem. Szerintem mindkét hivatásnak megvan a szépsége és persze tanítóként is kell nevelni, ahogy óvodában is kell tanítani, csak az arányok mások.

Fontos felismerni, hogy ezek nagy felelősséggel is járnak, mert óvodában és iskolában is el kell vinned a csoportot néha kirándulni, színházba, stb. Figyelned kell, hogy se magukban se másokban ne tegyenek kárt, stb. Ez lényegében folyamatos figyelmet igényel, sokszor nincs idő arra, hogy megállj öt percre pihenni. Én becsülöm és tisztelem az összes pedagógust, aki tényleg szívvel csinálja.