Van egyáltalán értelme annak, hogy bejárok a gimnáziumba? Vagy sokkal jobban járnék, ha inkább nem járnám a fölösleges köröket?
Sziasztok!
16 éves fiú vagyok. Második éve járok gimnáziumba. Másodjára vagyok kilencedikes. Tavaly olyan rossz és elviselhetetlen osztályközösségbe kerültem, hogy inkább megbuktattam magam, nem jártam be rendesen, így év végére 370 óra hiányzásom gyűlt össze.
Idén ismét az elsőben kezdtem, ez az osztály egy fokkal jobb. Csak egy fokkal!!!
Tavaly sem voltam jó tanuló, sőt... Előző évben is 3 tantárgyból akartak megbuktatni, ez idén is így van. Most ami nem megy, az a német, a matematika és a kémia. A német felmentésem hamarosan megérkezik, a matekot most éppen értem, a kémia az tök sötét. Nem értem, amit a tanár magyaráz. Gyakorlatilag annyit tudok kémiából, amit az általánosban megtanultam. Hiszen akkor még (azok a régi szép idők) 3,7-4,0 átlagom volt.
Bekerültem a gimibe és leestem a béka feneke alá. Nem tudok semmit, nem is érdekel és egyszerűen belefáradtam. Lehet igaza van a német tanáromnak és elmegyek közmunkásnak. Vannak álmaim, évek óta tanulom zenét és énekelni. Kiskoromban fedezték fel a tehetségemet. Négy éve annak, hogy elkezdtem kitanulni és küzdeni azért, hogy musicalénekes lehessek. Viszont nem vagyok képes egyről a kettőre lépni. Énekelni tudok, de nem vagyok képes megérteni az ionképződést meg a többi marhaságot.
Eddig 122 óra hiányzásom van.
Ami még szúrja a csőrömet az az, hogy az osztályban mindenki kibeszél mindenkit, egymást rágalmazzák és sértegetik egymás becsületét. Árulkodnak, már meg sem lehet szólalni, mert egyből megy a köpciskedés...
Ez az, amiből állatira elegem lett. Komolyan gondolkzom azon, hogy a karácsonyi cirkusz meg a téli szünet befejeztével, januárban visszaülök- e az iskolapadba, vagy inkább kihagyom ezt a tortúrát...
Nagyon szeretem és nagyon jó vagyok angolból, földrajzból, énekből, hittanból és persze töriből. De a többi nem megy. Nem tudom, mit tegyek.
Kérlek benneteket, adjatok nekem tanácsot. A kedves és jóindulatú válaszokat előre is köszönöm.
válasza:Szerintem megéri tanulnod. Nem írsz egy szót sem a szüleidről, és ez nagyon szomorú következtetésekre ad okot. Ha van melletted olyan felnőtt, aki figyel és vigyáz Rád, akkor beszélj vele az iskolaváltásról, ez lenne a legjobb.
A közösség rettenetes tud lenni. Az életem megkeserítői között tartom számon a középiskolai osztálytársaimat. Kikerülve az ember rájön, hogy túlélhető volt, és jó, hogy végigcsinálta. Sosem bántam meg, pedig volt, amikor annyira kicsináltak, hogy összeestem az idegességtől. Amilyen értelmesen és éretten írsz, pontosan az az ember vagy, akinek az iskolában a helye. Pláne, ha több tárgy is ilyen jól megy, köztük az informatika, aminek mindenki nagy jövőt jósol. A kémiától én is agyhalált kaptam, de a matematikában azok között, akik jók, és azok között, akik nem, egyetlen különbség van: a kitartás. Ha pedig nem értesz valamit, attól nem leszel kevesebb. Hagyd a tankönyvet meg a munkafüzetet, keress rá a folyamatra a youtube-on, lehetőleg angolul, mert úgy több találat lesz, aztán majd ha a szemed előtt zajlik le egy-egy kémiai folyamat, akkor megérted. Azért ilyen nehéz, mert egy életteli dolgot szárazzá és halottá tesznek. Tedd élővé újra!
Bizonyítsd be, Magadnak és másoknak is, hogy képes vagy végigcsinálni. Van úgy, hogy minden rettenet egyszerre zúdul az emberre, haláleset, költözés, elfordulnak az embertől a barátok, egyedül van, senki nem érti meg. Annyit kell tudnod, hogy jobb lesz. Ez egy korlátozott ideig szenvedést okoz Neked, de ki kell várni, míg jobb lesz. Ennyi.
Kedves utolsó!
Köszönöm a kedves szavakat, megnyugtató számomra, hogy nm én vagyok az egyetlen, akit mindig megtalálnak és kikezdenek az ilyen hulladék emberek, akik a gimnáziumba járnak. Akárcsak te, az osztályfőnököm - akit nagyon de nagyon szeretek - is elmondja nap mint nap, hogy sokkal intelligensebb és érettebb vagyok, a többi velem egykorúhoz képest.
Meglepett, hogy feltűnt neked, hogy nem írok a szüleimről. Nos, a korai felnövésem és önállóságom, leginkább ahhoz köthető, hogy két napja múlt öt teljes éve, hogy gyermekotthonban élek. A szüleim hat éves koromban elváltak. Az apám nem tudott elvállalni engem, mivel kamionsofőr és állandóan úton van. Az anyám engem tizenegy éves koromban beadott otthonba. A hely, ami akkor még egy rémálom helyszíne volt, mára az otthonommá vált és jól érzem itt magam. Sokat köszönetek ennek a helynek. Itt tanultam meg a legtöbb dolgot, amit tudok. Itt ismertem meg a színházat és a musicaleket, amely először a hobbimmá, mára pedig egy olyan dologgá vált, amit úgy hívnak hivatás. Furcsa lehet, hogy ilyen szót használok, de ez a helyzet. A művészek, akiktől tanultam, sorra ismerték el, hogy alkalmas vagyok erre a pályára. És ez nagyon jó érés nekem. De most ezt hagyjuk, folytatom a történetemet. Már ha érdekel... :)
Tehát öt éve élek itt és nem olyan rossz. Minden második hétvégén járok haza az anyai nagymamámhoz, akit imádok. Szoros a kapcsolatom az apai nagymamámmal, aki pénteken adta be a kérelmet a családba fogadás miatt. Ha minden jól megy és a gyámhivatal nekünk kedvező döntést hoz, március 10-én, a 17. születésnapomat ismét a családom körében töltöm. Így végre teljesen elszakadhatok az alkoholista és agresszív anyámtól és új életet kezdhetek. Bepótolhatom ezt az öt évet, ami kiesett a gyermekkoromból. Ha a saját szobámban tudok majd tanulni, ha nyugalmam lesz, ha nem kell folyton attól félnem, hogy mikor teszek rosszat és mikor melyik nevelő (gyermekfelügyelő) haragszik meg és szid le engem, akkor a tanulmányi eredményem, a lelki békém és az emberekkel való kapcsolatom javulni fog, teljesen helyre áll.
Én nem vagyok olyan, mint a többi gyerek. Gyűlölöm a reappet, a diszkót, a bulikat meg a bandázást. Szeretem a sorozatokat, szeretek tévét nézni és komoly zenét hallgatni. Imádok színházba járni, bármit megsütök és megfőzök, ha van mellettem egy szakácskönyv. Szeretek kertet gondozni. Nyáron a nagymamámmal szörpöket és lekvárokat főzök be. Azzal én kimegyek a piacra és eladom. Rendmániás vagyok, igényes vagyok a megjelenésemre. A ruhámra, a hajamra, a bőrömre, az illatomra és mindenre. Nyáron sikerült leadnom nagyjából 10 kilót. Addig egy elég megtermett és kövér ember voltam. Most, ha szabad ilyet mondanom, ideális vagyok. Persze még nem vagyok elégedett, de az az idő is eljön. Tehát ez vagyok én. És ez az, ami a legtöbb embert zavarja. Emiatt utálnak az osztálytársaim. Hogy nem bagózok velük, nem járok velük inni. Mert soha életemben nem csináltam egyiket se. Nem beszélek ki velük senkit. Ellenben ők folyton ugatnak rólam a hátam mögött. De ezt csak addig csinálják, amíg nem hergelnek fel teljesen és le nem rúgom a fejüket... Na jó, nem vagyok ilyen. Nem szoktam verekedni. De ordítani különösen jól tudok. És elküldeni valaki a... na pont oda. És azt senki nem szokta zsebre tenni. :))
válasza: válasza:Kedves Kérdező! (utolsó vagyok, akinek válaszoltál)
Köszönöm, hogy írtál Magadról. Nagyon drukkolok Neked, hogy minden rendben menjen, és a nagymamádhoz kerülhess, ahol megvan a saját privát szférád, és követheted azt, amit a szíved diktál. Éppen ezért kérlek, ne add fel. Igényes vagy, kitartó, sokoldalú és tapasztalt. Gyűjtsd be melléje azt a nyamvadt képzést is, nehogy pont ez bármilyen akadályt jelentsen később az életedben. Nekem rosszul esne, hogy az ilyen „hulladék emberek” végigcsinálják, és éppen Te nem, aki annyival jobb vagy náluk.
Szakközépiskolába jártam, nem ittam, nem dohányoztam, nem jártam buliba, és ezt most is tartom. Komolyzenét, világzenét hallgattam, minden éjjel felkeltem, hogy hajnali 3 és 4 között meghallgassam a világzenei órát a rádión, mert akkoriban még csak így lehetett. A tanárok jókislánynak tartottak, a tipikus mamlasznak, akit bármilyen melóval meg lehet találni, másodév közepére ebbe annyira belefáradtam, hogy elsírtam magam az osztályfőnököm előtt, és megmondtam, hogy nekem ez túl sok. Onnantól volt egy kis békém. Szinte fiúosztályba jártam, hárman voltunk lányok, sokat verekedtem, de nem annyit, mint általános iskolában (ott még naponta :D). Most épp egy topmenedzseri állást és fizetést hagytam ott, hogy az álmaimat kövessem helyette, de nem vagyok egyedül, és még jó, hogy nem, mert egyáltalán nem vagyok olyan életképes, mint Te :))
válasza:Kedves Kérdező!
Jártam zenei szakközépbe,és ott is volt olyan,aki átbukdácsolt közismereti tárgyakból,és nem vették fel fösuliba,mert szakbarbárokat nem akarnak látni ott sem.
Mindenhol kell egy bizonyos műveltség,kivéve a gyártószalagokat,amire te sem vágysz.
Bizonyos tárgyak arra valók,hogy logikai készségedet fejlesszék,míg másikok az általános műveltséget.
Ha iskolát váltasz,ügyelj az első 2 hónapra!Próbálj meg mindent beleadni,és elfogadtatni magad a tanárokkal!Ha megpróbálod megkedvelni őket,sokat segíthetsz magadon!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!