Magántanuló szeretnék lenni? Hogyan magyarázzam el a szüleimnek? Érdemes lenne?
Már egy jó ideje fontolgatom magamban,hogy magántanuló leszek. De sajnos a szüleim hallani sem akarnak róla.
A történetem elég hosszú,de azért kifejtem:
Már általános iskolában sem volt sok szerencsém,ami az iskolámat és a diáktársaim velem való viszonyát illeti.
Mindig 4.8 - 4.9 volt a tanulmányi átlagom.
Szerettem tanulni,új ismereteket elsajátítani.
Viszont a kortársaim felső tagozatban elkezdtek kinézni maguk közül,mert jóval érettebb voltam náluk gondolkodásban és kinézetben is, így nem telt el nap,hogy ne bántottak volna meg ok nélkül.
3-4 éven keresztül szenvedtem ott, aztán elkerültem gimnáziumba.
Sajnos nem választottam túl jól. Az országosan jó hírű iskolának egy speciális szakára járok,aminek voltak felívelő szakaszai,viszont mivel az iskolát rengeteg negatív dolog érte (igazgatóváltás, gazdasági problémák, az iskolát fenntartó intézmény igazgatójának váltása...stb) ,így egyre jobban leépül ez a szak.
Nekem azóta kicsit módosultak a pályaterveim,de nagyon rossz,hogy pl. nem járhatok fakultációra, a tanárok is elég gyengén oktatnak ugyanakkor ebből a lecsúszott szintből erőn felüli mértékben követelnek a haladás helyett.
Nagyon megutáltam minden szempontból ezt az iskolát (is), látszólag válogatott iskoláról van szó,de már a diákok sem azt a szellemiséget közvetítik,amivel felfémjelezték az intézményt.
Ahhoz,hogy sikerüljön a pályatervem, különórákra és több szabadidőre lenne szükségem,amire a kollégium és az iskola feszes,de ugyanakkor monoton ritmusa esélyt sem ad.
Önmagamtól mindent sokkal jobban meg tudok tanulni, hiszen nagyon szeretek kutatni,önállóan megérteni mindent. Tanulási nehézségeim sincsenek.
Sajnos a szüleimet nem tudom rávenni erre... apám egyébként sem hisz bennem túlságosan (nincs jó kapcsolatunk...), anyám szerint így mégjobban elszigetelődnék a kortársaimtól.
Voltam már pályaorientációs szakembernél, ő azt mondta,hogy ne váltsak iskolát érettségi előtt, bírjam ki még ezt a pár évet...de lehetetlen!
Mire elvégzem ezt az iskolát egy idegroncs leszek és azért nem fognak felvenni olyan egyetemekre,ahová szeretnék menni,mert lehetőségem sem volt előtte ezzel foglalkozni.
Szerintem nem feltétlenül érdemes azonnal magántanulóvá válnod. A helyedben inkább keresnék egy másik gimnáziumot, ami jobban megfelel az igényeidnek és elvárásaidnak. Az említett tanulmányi sikereid alapján a gimnáziumok többsége örömmel be fog fogadni, csak meg kell találnod a legszimpatikusabbat.
Remélem, tudtam segíteni!
Jártam már pszichológusnál,illetve pályaorientációs szakembernél is,de mindegyik azt mondta,hogy nagyon magányos lennék és ez nem tenne jót.
De személyes tapasztalataim szerint az iskolában érzem magam a legmagányosabbnak. Sokkal rosszabb,amikor rengeteg diák vesz körül,de egyik sem mutat irántad különösebb érdeklődést, mint amikor pl. otthon egyedül vagyok és hasznos dolgokkal töltöm az időmet, a családommal vagyok, illetve ha néha összefutok azokkal a régi barátaimmal,akikben tudom,hogy megbízhatok.
Nem vagyok sem autista,sem Asperger-szindrómás, ezt megmondták...de akkor mi lehet a baj velem?
Már azt is javasoltam a szüleimnek,hogy csak pár hétre/egy hónapra kérvényezzünk próbaidőt,hogy addig magántanuló lehessek, és ha szépen helyt állok bebizonyosodik,hogy ez a fajta oktatási módszer sokkal jobban megfelel a habitusomnak.
De erről hallani sem akarnak, valahányszor szóba hozom nekik, nem is folytatják tovább a beszélgetést,csak lezárják ezzel a felkiáltással: "Nem leszel magántanuló!"
Hozzáteszem,anyám pedagógus. Nem értem miért nem a javamat akarják... Ami természetesen nem az lenne,hogy mindent rámhagynak,hanem hogy támogassanak abban,ami előbbre visz.
Szia!
Hogy alakultak azóta a dolgaid?
Azóta... Még mindig nem vagyok magántanuló.
Iskolaváltásra semmi esélyem, hiszen amint már említettem, egy nagyon speciális szakra járok, így rengeteg olyan természettudományi tárgy lenne (földrajz, biológia, kémia...stb), amit én csak egy vagy két évig tanultam. Helyette persze van milliónyi felesleges tárgyam.
Még mindig ugyanolyan rosszul érzem magam az iskolámban, de sajnos semmi esélyem máshová menni.
És a magántanulást még mindig nem támogatják a szüleim, pedig rengeteg érvet hoztam fel nekik.
Nekem nem hiányozna majomkodó osztálytársaim társasága és a tipikus iskolai "kasztrendszer" (menő, stréber, lúzer...stb).
Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lennék kötöttségek nélkül. És persze sokkal több időm lenne haladni és tanulni.
És hiába járok be az iskolába, én ott nem tanulok semmit. Úgy értve, hogy a tanárok ugyanazt lediktálják nekünk, ami a könyvekből és más forrásokból is meg tudnék tanulni. A zenei órák (zenei szakra járok) is úgy működnek, hogy minden tanárnak csak az iskola leépülése jár a fejében, így itt sem haladunk semmit.
De idén nyögték be nekünk, hogy a végzősöknek is kötelező érettségizni a tagozatunk specialitásából, ami természetesen a végzősöket érintette a legváratlanabbul. De a legnagyobb szemétség az, hogy a végzősök még nem is kapták meg az egyik legfontosabb anyagot, ami elengedhetetlen lenne az érettségihez, így még a tételeket sem tudják kidolgozni ezzel kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!