Könyvelő vagy tanár?

De sok okos ember van itt, imádom az ilyet. Kérdező, nincs azzal semmi baj, ha még most nem vagy biztos benne, hogy tanár szeretnél lenni. Első éves tanáris hallgató vagyok, és bennem konkrétan a jelentkezés előtt kb. fél évvel tudatosult az, hogy tanár szeretnék lenni, de még akkor sem voltam teljesen biztos. Sajnos több tanárom is mondta, hogy szerintük nem éri meg tanárnak lenni a mai világban, kevés a fizetés, stressz sok van stb., és emiatt 18 éves koromig meg sem fordult a fejemben, hogy tanár akarok lenni. A mai világban ember legyen a talpán, aki ennyi idősen biztosan tudja, hogy mivel akar foglalkozni. De most itt vagyok, és végül nagyon örülök, hogy itt kötöttem ki, mert nagyon szeretek egyetemre járni, szeretem, amit tanulok.

Amúgy: lehet, elsőre hülyeségnek hangzik, de ha ennyire nem tudsz dönteni, én megkérdezném az ismerőseimet, barátaimat, tanáraimat arról, hogy mit gondolnak, mi való nekem a kettő közül. Nem azt mondom, hogy követni is kell vakon, amit mondanak, viszont ők nyilván ismernek téged, tudják, milyen a természeted. Először nekem is mások mondogatták, hogy legyél tanár, nyugodt vagy és szereted átadni a tanagyagot, stb., én meg ilyenkor mindig rávágtam, hogy á, ne vicceljetek. Aztán tényleg igazuk lett, hogy ez való nekem :)

Nézd, a könyvelőnél a csend, nyugalom, magas bér, rugalmas munkaidő tuti nem játszik. HA irodában könyvelsz, tele leszel túlórával, főleg bevallások idején, mert az ügyfelek nem hozzák időben az anyagot. Vasárnap hajnalban csörögnek, hogy kit jelents be alkalmiba.

Ha meg céghez mész, nem fizetik meg, plusz nem fix a munkaidő.

A tanáris válaszoló vagyok 😊 Hát azért nem hinném hogy minden könyvelő másfél millát keres, szerintem nagyon nem ez az átlag. Kell hozzá szerencse és protekció is, ráadásul az nagyobb felelősség is. Ezért persze gondolom egy átlag könyvelő is többet keres, mint egy tanár.

Az előző válaszolónak meg: 17-18 évesen milyen érvei legyenek szerinted, ha még maga is gyerek? Meg amúgy sem értem, miért baj, hogy számít pl. a pénz, meg egyéb szempontok. Mindenkinek számít, nekem ne tagadja le ezt senki, mindenki pénzből él. Amúgy nekünk egyetemi tanáraink is mondták, hogy nincs azzal semmi baj, ha valaki nem érez hatalmas nagy elhivatottságot a tanulmányai elején, hiszen ez elég nehéz is lenne egy olyan munkával kapcsolatban, amiről az ember mindenhol azt hallja, hogy szar. Közben is megjöhet az embernek az elhivatottsága, és attól nem lesz valaki tanárként kevesebb, hogy nem erre készül 5 éves korától.

A magyarázásról meg: nyilván matekkal nem lenne egyszerú dolgod. Nekem az egyik szakom angol, és ha én magyarázok valakinek valamit, mindig azt képzelem, hogy az annyi idős (pl. 12-13 éves) magamnak magyarázok, egy olyan embernek, aki a negyedét sem tudja annak, amit most tudok. Ha vissza tudsz emlékezni arra, hogy milyen volt, mikor még nem tudtad ezt a sok mindent, könnyebb a magyarázat is. Persze nyilván így is lesz, aki nem érti meg, de az meg már nem a te hibád. Nekem is volt eszméletlen aranyos, kedves matektanárom, aki jól magyarázott és szerettük, de nekem pl. több idót igényelt egy adott feladat begyakorlása, mint másnak, illetve többszöri magyarázatot. De ez nem baj, eljártam különtanárhoz 😊

Ja és amúgy ne felejtsd el, hogy matektanárként te is adhatnál majd különórákat, azokból szépen össze lehet meg szedni egy kis mellékest 😃