Mit gondoltok erről az iskoláról?

Jaj de témába vágó..

Elmesélem a történetemet.

Bekerültem szeptemberben,humán szakra.

A tanárok fele szeretett a másik fele utalt.

Az osztályba dettó.

De ahogy telt az idő,egyre inkább bunkóztak a tanárok mindenkivel,nem csak velem hanem egy-két emberen kívül mindenkivel...

4,1es átlaggal jöttem ide általánosból humán szakra.

Két tárgyból buktattak meg félévkor,3.1 lett az átlagom...

Volt egy tanár aki folyamatosan sértegetett.

Voltak osztálytársaim akik folyamatosan bántottak,de a tanárokat nem is érdekelte,volt,hogy ők is beszálltak.

Olyan szinten elmélyült a tanároktól kapott negatív 'vélemény',hogy már a szeptember közepén levő orvosi vizsgálaton vágásokkal jelentem meg...

Melyen depressziós lettem.

Pánik rohamaim voltak.

Hallucináltam,dolgokat láttam,mondatokat hallottam.

Nem tudtam aludni.

Szorongtam.

Síró görcseim voltak.

Folyamatosan vagdostam magam mikor valami iskolai behatás ért,avagy minden nap...

Az iskola orvos minden tiltakozásom ellenére beutalt pszichiáterhez.

Október elejétől kénytelen voltam oda járni.

Nem tudtak diagnosztizálni,komplex volt a probléma.

Egyik nap az osztály társaim azt mondtak,hogy nagy a seggem,dagadt vagyok... (166 cm 54kg voltam akkor)

Onnantól jött a valódi pokol.

Elkezdtem koplalni.

Nagyon gyorsan jöttek le rólam a kilók.

Ez az egész odáig fajult,hogy többször elájultam.

A napi étel adagom egy almából állt.

Folyamatos kudarcok értek az iskolában a tanárok es a többi diák miatt.

Elegem lett.

49 kiló voltam.

Megpróbáltam öngyilkos lenni,de sajnos nem sikerült.

Mikor anyukám megtudta azonnal szólt a pszichiáteremnek,aki nyugtatót adott,és beutaltak a pszichiátriára...

Egy hét múlva mar bent feküdtem.

Szörnyű volt.

Nem voltam hajlandó enni ezért fenyegettek.

Nem mehettem a többiekkel egyszerre aludni,mert tudtak,hogy sétálni fogok a szobában,hogy fogyjak...

Pánik rohamaim voltak.

Hallucinációim,amik azokat a mondatokat mondtak,amiket az osztály társaim is....

Nem bírtam,ezért ketté tört műanyag kanállal vagdostam meg magam,de úgy,hogy a mai napig iszonyat feltűnő,pedig mar 3 hónapos...

Aztan minden egyre rosszabb lett.

Egyik barátnőmmel behozattam egy pengét.

Újból megpróbáltam megölni magam.

Az egyik asszisztens aki engem nagyon szeretett észre vett...

Sajnos...

Egy hónapot töltöttem bent részben a hülye iskola miatt.

Ráment a szép hajam. A jó alakom. A karom. A lábaim. A gyomrom. A lelkem.

AZ EGÉSZ NORMÁLIS ÉLETEM.

Antidepresszánst állítottak be,és miután kikerültem 48(!!) kilóval a pszichiáter nem engedett vissza az iskolába.

Magántanuló lettem.

Minden napom szorongás es a régi emlékek kínjai.

Azóta 46 kilóra fogytam,olyan melyeket vágok,hogy varrásra szorulnak.

Undorító lettem.

Egy roncs.

Se barátaim,se normális életem.

Nem akarlak lebeszélni semmiről,hiszen nem mindenki jár igy.

De ez az én történetem.

Az én életem kárba veszése.

Az én nyomorom.

Valószínűleg velem van a baj,hiszen nem vagyok olyan,mint a többiek.

De neked kívánok sok szerencsét,ha megis mellette döntesz.