Iszonyúan izgulok, mert (bár nem vagyok gyerek már) most felvételizem álmaim iskolájába. Alig bírok magammal, hogy legyen már ponthatárhúzás, hogy sikerül-e? Ti is így várjátok?

Van már más végzettségem, dolgozom, családom van. Most először viszont olyasmit fogok tanulni, amire nagyon-nagyon vágytam már, és jó eséllyel sikerülni is fog a bejutás (persze a kisördög motoszkál bennem, hogy ááá, túl nagy ez az álom ahhoz, úgy sem fog sikerülni), de szerintem azért mégiscsak fog. Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, annyira izgulok. Más is érez így mostanában? Mivel kötitek le magatokat? Tanulok ezerrel, de úgy izgulok! :) :) Sokszor elképzelem, milyen jó lesz tanulni majd ott és milyen lesz végezni ott, stb. stb.