El lehet fáradni az egyetemi évek alatt?

Én is éreztem az úgynevezett kiégés (burnout) jelenségét az egyetem vége felé.

Úgy éreztem hogy a diploma közeledtével és átvételével több járna nekem az élettől mint amit nyújtott. Pont ez a kiégés legfőbb okozója, a megérdemelt elismerés hiánya. Az egyetem vége felé is mint ha lekezelve lettünk volna. Egyik szórakozott tanár még olyat is mondott hogy "A munkaerőpiacon maguk középcsókák lesznek". Hát először is az emberi lény mióta csóka, vagyis egy madárfaj? Másodszor meg a szüleimmel az egyetemi éveim előtt nem azért dolgoztunk annyit az országért hogy egy mitugrálsz középkategóriásnak nevezzen. Vagy az egyetemi évek alatt az országos versenyeken sem középszintet értem el. Illetve a diplomamunkám anyagát a mai napig használja egyik autógyár. Ezért volt sértő a megjegyzése. Persze ha puskázásokkal illetve pénzért vásárolt nyelvvizsgával szereztem volna diplomát, akkor felőlem bárki mondhat lekezelő megjegyzéseket, hisz akkor igaza is lenne.

Akkor nem vagyok egyedül.

Azt hittem csak én épültem lea végére. Már hányingerem van ha ránézek a tételekre vagy a szakom nevét meghallom. Ráadásul semmire se jó lenézett szakon abszolváltam. És haszontalannak érzek minden energiát amit belefektettem. Nincs motivációm a tanulásra. Borzalmas.

Nehogy elkeseredj! Mi az,hogy haszontalan szak? Olyan nincs,elmondom miért.

Akármilyen munkahelyre jelentkezel,ha teljesen más szakirányba is,rád fog esni a választás,mert diplomás vagy.

Én bölcsészkaron végeztem,tanítottam is évekig,mostani munkahelyemen pénzügyis vagyok és a bölcsészdiplomámnak köszönhetem az állásom,mert a főnőköm abból indult ki,hogy a jelentkezők közül én lehetek a legértelmesebb.

Akármilyen diplomád van,több mint egy érettségi!!!Több esélyed van,nem tanulsz hiába!!!!!

El lehet fáradni. Ha komolyan veszi az ember, akkor éjjel-nappal nyomja az ipart: tanul, szakdolgozatot ír, dolgozik, gyakornoki helyet keres (és ha szerencséje van, talál), kutat - lehet úgy egyetemre járni, hogy 4-5 évig másról se nagyon szól az élete. A végére persze, hogy elfárad, belefásul, megunja. Várja, hogy vége legyen, szabaduljon ki ebből a mókuskerékből.

Egyszer aztán ez is eljön, végre megszerzi azt a k***a diplomát, elkezd dolgozni nagy reményekkel - és rájön, hogy hiába a sok évnyi gürizés, nem sokat ért el. Az 1-2%-nyi kivételes tehetségen kívül mindenki "középcsóka" lesz. Öltönyös rabszolgaként ugráltatnak majd kőbunkó középvezetők, a nyakadba borítják az összes ganaj melót, amit eddig egymás között tologattak és nem tudtak lepasszolni senkinek, illetve lépten-nyomon éreztetik veled, hogy ennyi év tanulás után ennél többet kellene tudnod, de hogy jól megtanuld, ezért kapsz túlórát bőven. Az első fél évben szabadságról szó sem lehet, utána is te leszel az, akinél a legjobban húzza a száját a főnök és ha valami rendkívül sürgős meló van, biztos, hogy téged fog berángatni szabiról, mert te még fiatal vagy, nincs családod és ezt könnyen meg tudod csinálni. Mellette pedig megismerheted a termelő és szolgáltató cégek csodás életét: jelentések, kimutatások, jelenléti ívek, jelentések kimutatásai, kimutatások jelentései, jelenléti ívek statisztikái, oktatási naplók kimutatásainak jelentései és ezekből készült statisztikák - heti szinten több kilónyi papírt kell kitöltened és leadnod egy rejtélyes illetőnek, akit dolgozni még soha, senki nem látott, de ő tudja legjobban osztani az észt. Eközben még véletlenül sem azt csinálod, amit tanultál, de valahol a távolban végig ragyog annak a lehetősége, hogy talán még annak is hasznát veszed, amiért diplomát szereztél.

Aztán eltelik az egyetem után újabb 4-5 év, a munkahelyed megfelelően betör téged, jól idomított dolgozó leszel és a rengeteg hülyeség fel sem tűnik. Addigra már lesznek nálad fiatalabb, frissdiplomás, csillogó szemű újoncok, akiknek már te fogod lepasszolni a mocsok munkákat és te fogod őket a munkával abszolút nem összefüggő feladatokkal ugráltatni őket. Addigra már emberszámba fognak venni a munkaerőpiacon, mert lesz tapasztalatod meg lesz pár key skill, amit feltüntethetsz a CV-ben a HR nagy örömére. Ha nincs szerencséd, akkor ezen 4-5 év alatt az egyetem végére jelentkező kiégést még jobban megfejeled.

Bírom ezt a magyar mentalitást, bölcsész diplomával bejelentkezik pénzügyis állásra és csak azért veszik fel, mert diplomája van, mekkora logika. Valaki meg törölgetheti a fenekét az ilyen olyan pénzügyis alacsonyabb szintű végzettségeivel, hiába konyítana többet a dologhoz mint a bölcsész. Kitalálom ibm-nél dolgozol pénzügyi osztályon :)))

csak ott fordulhat elő ilyen.

Én a kiégést furcsa módon kompenzáltam. Miután csalódtam a munkaerőpiacon, a szülői ház háztáji gazdaságában folytattam az életem. Ez első hallásra valami erős lecsúszásnak tűnik, de ha az lett volna akkor állásmániás maradok és nem a szabad életet választom. Az egyik előnye az volt ennek a választásnak, hogy úgy éreztem hogy évi 365 nap szabadsággal rendelkezem. Az ébresztőóra ismeretlen fogalom lett számomra. Az év bármely napján oda mentem el ahova megkívántam. Továbbá egy egészséges életmód volt, hisz a falusi levegő tiszta és oxigéndús ha távol van a falu a forgalomtól. Anyagiakban is jobban jártam, mert teljesen természetes volt hogy nagy összegű megtakarítást halmozok fel. Míg munkavállalóként nem emlékszem hogy komoly megtakarításom lett volna, akkor szinte máról hónapra éltem. Egyáltalán nem bántam meg döntésemet. Magamnak dolgozom és nem egy Charlie angyalai szerű soha nem látott tulajdonosnak. Életem azóta kiegyensúlyozott, és ezt a nyugodtságom sokan irigylik is. Pedig az ingyen van, bárkinek lehet.

Számomra belegondolni is rossz abba hogy mi lett volna ha a munkavállalás világában maradok. Lehet hogy lett volna idővel egy komolyabb állásom, jobb fizetéssel, de kérdés hogy mikor lett volna életem, mikor éltem volna magamnak és családomnak. Lehet hogy hazatérve a munkából mindenkinek azt mondtam volna otthon hogy húzzatok innét mert dolgoztam és lefekszem. Évente egyszer meg elmentem volna a munkahellyel egy céges üdülésre, ami szintén munkából állt volna mert még ott is a cég érdekeiről beszéltünk volna ami nem is az enyém. Majd elérem a nyugdíjkorhatárt ha elérem, és arra gondolok hogy elcsesztem életem mert mások helyett és mások gazdagodásáért dolgoztam. De szerencsére nem így történt hanem fiatalon vonultam vissza.

Azt nem tudom hogy ugyanígy tettem volna-e ha mondjuk Svájcban vagy Németországban születek. Lehet hogy ott érdekelt volna a munka világa hisz a magas bérek és jobb munkakörülmények miatt talán kevésbé érzi a dolgozó azt hogy alkalmazott. De nem valószínű hogy a világon bárhol máshogy döntöttem volna, nincs az a pénz amiért a szabadság (és maga az ember) eladó. Életem azóta nem kiégésből áll hanem ellenkezőleg, ahogy öregszem annál jobb az életkedvem. Ha kinézek egyik erdőmbe, mindig szó szerint földesúrnak érzem magam és nem jobbágynak. Ez megfelelő elégtétel volt nekem a kiégésre.

---

Nem tudom hogy más országok egyetemein is így megy-e a képzés hogy kiégetik a hallgatókat. Valószínű hogy nem ennyire. Hisz akkor ki tervezne mobiltelefonokat, járműveket, ki gyógyítana. Magyarországnak nem ilyen cselédképzésre van szüksége ami jelenleg folyik, hanem pont ellenkezőleg. Olyan diplomásokra akiknek kedve lesz idehaza gyógyítani, dolgozni, mert nem "középcsókáknak" vannak tekintve. Ezt nem úgy lehet elérni hogy még parasztként is nagyobb úrnak érezheti magát a végzett hallgató mint munkavállalóként.