Magántanulás. Megoldható?

Gimnazista vagyok,első évem itt,ugyanis tavaly szakközépbe jártam(akkor is kilencedikbe persze),csak át jöttem,mert borzalmas volt.Drága volt,semmit nem tanultunk,érettségit nem tudtam volna letenni ott,mivel semmit nem tanultunk ezért előről kezdtem,így láttam jónak...Most hogy átjöttem sokkal jobban,részletesebben írjuk a tanagyagot a gimibe,viszont úgy érzem itt több problémám van.A tanárok úgy beszélnek itt velünk mint a kutyával-tisztel a kivételnek-pl:"pofán bas szalak kisfiam?"vagy "hülyegyerek,akkor mehet a kisegítő suliba"mert éppen egy fogalmat nem tudunk...Engem ez szörnyen nyomaszt,emellett minden nap 9-11 órám van.Én 40percre lakom a sulitól(busszal).Úgy megy hogy 5:30 kor kelés,este meg hazaesek 6-7-re,utána persze még tanulnom is kell...Anyukámmal már beszéltem erről,de egy egyszerű mondattal elintézte:"Ha a többiek bírják,te is,ne is gondolkodj efelé"...Az a gond,hogy rosszul vagyok az iskolától,nem vagyok hozzászokva,hogy így beszéljenek velem,leterhel,és a maradék önbecslést is kiszívják belőlem,akkor is ha nem szeretném,közbe meg nyelnem kell a szart,mert ha visszaszólok rosszabb lenne,de szerencsére nem vagyok az a típus.A testvérem már főiskolát is végzett,ő jobban megért,próbálja anyát majd rávenni,hogy képes vagyok magántanuló ként is megállni a helyem,és bízik bennem.Ha anyukám megengedné,hogy magántanuló legyek 10-től mindenképpen szeretnék az lenni.10-ben 17 éves leszek,és szeretnék majd dolgozni is,mivel anyukám egyedül nevel engem,és picit segítenék neki ezzel.Emellett mindig is jobban szerettem magamban tanulni,úgy hogy közbe nem hülyéznek le stb...Szerintetek az a kettő nyomós ok lenne,hogy dolgozok,és messze is lakok?Köszönöm előre a válaszokat!