Gépészmérnök vagy közgazdász?

#3

Bezony. Szegény gépészmérnökök körében túlnyomó munkanélküliség uralkodik, annyi van belőlük. Valójában az összes gyorséttermi alkalmazott egy diplomás gépészmérnök, aki nem tudott elhelyezkedni a szakterületén.

/sarcasm

Gépészmérnöknek kb. 8 év kell, amíg beindul a szekér (3,5 év Bsc, 2 év Msc, 2-3 év tapasztalatszerzés). Ha hozzászámoljuk a csúszásokat, amik a nép 90%-ra jellemző, akkor még több idő.

A közgazdászoknak az egyetem alatt fél év kötelező gyakorlatuk van jellemzően, de a legtöbb már hamarabb elmegy egy multihoz, ha az órarendje engedi. Mire kikerülnek egyetemről, már várja őket a jól fizető állásuk. Gépészeknek kell pár év, amíg olyan állást találnak, ami tisztességes fizetést ad.

Amúgy a pénzügy vonal nagyon jó, gazdászon arra a legérdemesebb elmenni. Rengeteg pénz van benne és külföldön is nagyon jó esélyek vannak elhelyezkedés szempontjából. Számvitel szintén nagyon jó, viszont azzal külföldön nem nagyon lehet elhelyezkedni, hiszen ahány ország, annyi féle számviteli törvény...

Turizmus vendéglátás és gazdmen valóban a legfelkapottabb képzések között van és valóban nem egyszerű az elhelyezkedés, de egyébként az ott végzettek nagy százaléka saját vállalkozásban gondolkodik, így azért választják a szakot, mert átfogó gazdasági ismereteket ad, viszont könnyebb elvégezni mint egy pénzügy vagy számvitel szakot.

#5: A gépészmérnökök is elmennek gyakorlatra iskola közben, főleg aki msc-re is megy. Azok általában az utolsó évben dolgoznak.

Azzal egyetértek, hogy mérnöknek több idő kell, amíg beindul a szekér. Mert kell fél-1 év mire belejössz a dolgokba az adott munkahelyeden. Egyetemen csak egy erős szemléletet kapsz, az igazi szaktudás az a munkahelyeden jön. Hozzátenném, hogy a közgazdász is hasonló, ott sem úgy van, hogy kijössz az egyetemről és vezető vagy. Ott is junior leszel 2-3 évig, utána kaphatsz normális állásokat. Szóval ezt indoknak nem igazán tudnám elfogadni a közgazdász mellet.

A kérdésre válaszolva: SZERINTEM a mérnöki állások több kihívást nyújtanak és szebb szakma, de te azt válaszd, amelyik jobban tetszik. Abba a hibába ne ess, hogy tetszik egy valamilyen kis szegmense a szakmának és amiatt azt választod. Gondolok itt ilyenekre, hogy "szeretem az autókat, nagyon imádnám, ha én tervezném a következő ötös bmw-t" vagy közgazdásznál pl. azt hiszed hogy te egyből tőzsdecápa leszel. Azt válaszd, ami valóban érdekel. Véleményem szerint a mérnökhöz nagyobb elhivatottság kell, oda tényleg csak úgy érdemes menni, ha nagyon érdekel a szakma és az tölti ki a hétköznapjaidat. Ha nem vagy ennyire elhivatott, akkor viszont nagyon jó választás a közgazdaságtan, nem lőhetsz azzal se mellé (csak ne gazdálkodás és menedzsmentre menj szerintem).

Kedves 7-es! Sok dologban igazad van és én is úgy látom ahogy felvázoltad, de néhány dolog csak elméletben működik, gyakorlatban nem. Az, hogy dolgoznak Bsc mellett a gépészmérnök hallgatók, az a mi egyetemünkön nem jellemző (csak kis százalékra). Nagyon sokan csak harmad vagy negyedéven tudnak szakosodni és örülnek, ha ötödéven végezni tudnak. Egyetem mellett így nehezen tudnak dolgozni, mert a munka miatt vagy még többet csúsznak vagy van aki később sem fejezi be. Utolsó féléven, amikor már csak néhány tárgy maradt, akkor elmennek gyakornoknak és sokan nem is kimondottan gépészmérnök munkakörben helyezkednek el, hanem csak ahhoz közel állóban. Sok év lepereg és ha szerencséje van akkor később összejön egy normális, tisztességes állás is, normálisabb fizetéssel, közben szakmailag is fejlődik. Ez oké...csak számoljuk végig, hogy hány év telt el. Mert nálunk nagyon sok ilyen van, aki ilyen életpályát fut be. És úgy gondolom ez azért fordulhat elő, mert sok olyan ember választotta a gépészmérnök pályát, akinek nem kellett volna.

De olyat is ismerek, aki Msc-n lediplomázott mint gépészmérnök és utána hirtelen kikerült a munkaerőpiacra, nulla tapasztalattal. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy hány hónap alatt talált munkát. És elhelyezkedés után is olyan munkakört töltött be, mint amit a Bsc-s gyakornokok szoktak.

Tudom a két végletet említettem most. De a mi egyetemünkön ezekbe esnek bele a legtöbben. Aki normálisan csinálja és valamilyen csoda folytán egyszerre megy az egyetem és tapasztalatszerzés egy munkahelyen annak biztos vagyok, hogy semmi élete nincs mellette. Ráadásul nagyon kevés ember bírná ezt hosszútávon, ezért nem értem miért ezt hoztad fel példának. Sajnos sokan (nem rád célzok, hanem általánosságban beszélek) buzdítanak feleslegesen embereket arra, hogy olyannak tanuljon, ami felkapott szak (jelenleg), de nincs hozzá affinitása vagy pedig műszaki érzéke és tetszik is neki, de nincsenek benne olyan képességek ami a szak sikeres teljesítéséhez szükséges, akkor rengeteg emberi sors másképp alakulna és talán olyan pályára tévednének, amit szeret is meg tud is.

Elnézést, ha úgy tűnik hogy általánosítottam, az sem biztos, hogy máshol így működik, csak az én környezetemben. És természetesen kivételek mindig vannak, nagyon szép szakma a gépészmérnöki és aki végigcsinálja tisztességesen és szereti, az biztos, hogy örömét fogja lelni ebben a munkában. De ha már olyan ember átgondolja ezt amit írtam és később megkíméli magát a vergődéstől, akkor már megérte bepötyögni ezt a pár sort.