Nemzetközi gazdálkodás vagy ritka nyelvből bölcsész szak? Melyik versenyképesebb?

Szerintem válaszd a gazdász képzést, és ha bölcsész terület érdekel, elmehetsz utána tolmács-fordító MA-ra. Plusz később tanulhatsz még több nyelvet.

De így lesz közgazdász + fordító/tolmács végzettséged, választhatsz utána, melyik területben akarsz elmélyedni.

Hiába köpködnek a bölcsészetre, ha tényleg ritka nyelvet megtanulsz felsőfokon, akkor sokkal jobb az elhelyezkedési esélyed, és nem csak fordító-tolmács lehetsz, hanem multiknál is alkalmaznak és akármire betanítanak (Pl: HR, pénzügy, IT) ha beszélsz egy különleges, ritka nyelvet.

Az se igaz, hogy teljesen szaktudás nélkül hagyod el az egyetemet, mert már akkor felvehetsz fordítói specializációt is, az én időmben még felvehettél pedagógia modult is, így több ajtó is nyitva volt egyszerre. Amúgy meg mehetsz bölcsész végzettséggel is nemzetközi tanulmányok mesterre kreditelismertetéssel, szóval mégse olyan büfé a dolog... Persze javaslom, hogy minél több olyan kurzust vegyél fel, ami beilleszthető a másik szak mintatervébe, mint közgazdaságtan, jog, politológia, stb. ha ezen az irányvonalon gondolkodnál később.

Amúgy van elég sok közgazdász ismerősöm, nem is feltétlen a legrosszabb suliból estek ki nem is rossz eredménnyel és mégse tudtak annyira elhelyezkedni, pl: asszisztens lett az egyik 4 órában egy jogi cégnél. Ezzel szemben, a tényleg ritka nyelveket beszélő ismerőseimnek (mint skandináv nyelvek) nem volt problémájuk az elhelyezkedéssel sem, és a fizetéssel sem.

Viszont inkább azt fontold meg mi érdekel jobban. Ha pl a hátad közepére se kívánod, hogy az adott nyelvű emberek irodalmáról, kultúrájáról tanulj, illetve nyelvészetről, akkor válaszd a másik szakot, mert erre is nagy hangsúlyt fektetnek a szakok, tényleg nem csak egy nyelvkurzus a nyelvi szak. Akkor tényleg jobb lenne a NG + fordító MA később.

Azért egy nyelvkurzussal nem fogsz 3 év alatt olyan szintre eljutni, mint egy nyelvi szakkal, lehet akármilyen nyelvérzéke az embernek. Főként azért, mert abban a 3 évben az embernek tényleg arról szól az élete, azon a nyelven folynak az órák, azon a nyelven olvasol műveket, azon a nyelven írsz beadandókat, adsz elő prezentációkat, úgy beszélsz a tanárokkal, a csoportársakkal, és akkor az órákon kívüli tevékenységek, mint konferenciák, megnyitók, stb.ről még nem is esett szó. És akkor még otthon is bőven készülni kell...

Nekem soha nem az volt a célom a szakkal, hogy majd irodalmár vagy nyelvész leszek, a fordítón gondolkodtam még az elején, de rájöttem, hogy nekem nem való olyan munka, ahol egész nap ülök magamban és konkrétan azért mentem nyelvi szakra, hogy rendesen megtanuljam az adott nyelvet és legyen róla papírom. (igaz, hogy közben dolgoztam, ahol betanítottak elég sok dologra, így sose éreztem azt, hogy nem értek semmi máshoz, csak egy nyelvhez).

Nyilván személyes okokból kifolyólag, de szerintem azzal sincs semmi baj, ha nyelvet tanulni megy oda az ember, csak mindenki mérlegeljen előtte, hogy megéri-e neki, hogy lesz még nyelvészet és irodalom is dögivel, mert sokakat ez váratlanul ér első félévben és még akkor feladják amiatt. Na annak viszont tényleg semmi értelme.