Hogyan lehet valaki egyetemi tanár?

Te most az 'egyetemi tanár' kifejezést 'egyetemen tanító valaki' értelemben használod, pedig ez általában csak a 'professzor'-ra vonatkozik. A professzor segédei, akik szintén szoktak órákat tartani (a 'hierarchia' szerinti sorrendben) a docensek, adjunktusok, tanársegédek, demonstrátorok; sőt, rendes helyeken a hallgatók is tanítják egymást. (Ezen kívül vannak még tudományos fő- és segédmunkatársak is az egyetemen, akik inkább kutatnak, ha jól értem. Illetve egy próbált tanítani is, de az elég szerencsétlen volt ezen a téren…)

Ha el akarsz kezdeni te is tanítani, akkor figyeld, hogy hirdetnek-e meg demonstrátori állást harmadéves hallgatóknak. Általában legalább 4-es ösztöndíjátlaghoz kötik, de ha neked ez megvan és szemfüles vagy, akkor elvileg te is tarthatsz gyakorlatokat kisebbeknek.

Egyetemi oktatónak lenni legkönnyebben nappalis doktori iskola után megszerzett PhD-vel lehet, bentmaradva ugyanazon a tanszéken ahol korábban doktoriztál.

Előnyök:

1. Az egyetem a legalkalmasabb hely a szakmai fejlődésre akkor is, ha később nem leszel professzor, hanem 5-10 év múlva máshol folytatod vezető szakértőként, vagy szakpolitikusként.

2. Az egyetemi tanszékek és intézetek irányításával folyik a legtöbb kiemelkedő kutatás-fejlesztési és innovációs projekt, ezek szervezik a legfontosabb nemzetközi konferenciákat, workshopokat, sympoziumokat, training-course-okat, ezek koordinálják a tudományos konzorciumokat. Az egyetemi oktatók szerepelnek a fontos nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottságaiban, és innen indulnak a jelentős szakpolitikai döntéselőkészítések, stratégiakészítések is.

3. A jó egyetemeken sok a külföldi vendégoktató és kutató, nagyok a mobilitási lehetőségek, és itt lehet leghatékonyabban kiépíteni a kapcsolati tőkét is.

Hátrányok:

1. Nagyon nagy a teljesítménykényszer, ami legkeményebben a "publish or perish" (kb. publikálj vagy pusztulj) elvben nyilvánul meg. Évente jelenteni kell, hogy milyen impact factorú folyóiratokban jelent meg cikked, hány idézettséged volt, volt-e nemzetközi könyvfejezeted, milyen referált konferenciákon adtál elő voltál-e meghívott előadó stb.

2. Magyarországon jelenleg túl magas az egyetemi oktatók óraterhelése, rengeteg a szakdolgozat konzultálás, beadandó esszé és ZH javítás, túl sok hallgató jut egy oktatóra.

3. A fizetések jóval alacsonyabbak a gazdasági szféra azonos szintű szakértői vagy vezető szakértői fizetéseinél:

egyetemi tanársegéd bruttó 160, adjunktus bruttó 220, docens bruttó 310, egyetemi tanár bruttó 440 ezertől kezdődik és általában mindenki a bértábla szerinti minimumot kapja alapból. Egyéb jövedelmekre az egyetemek mai helyzetében szinte alig vagy egyáltalán nincs lehetőség, ezért sok egyetemi oktató mellékállást vállal, vagy kutató-fejlesztő-szaktanácsadó cégeket alapítva kényszer-vállalkozik az egyetemen kívül, amivel jelentősen rontja saját tudományos kutatói és oktatói teljesítményét, de eltartja a családját.

Bár sok év eltelt a kérdés kérdés felvetése óta, úgy gondolom, ezek el nem évülő kérdések.

A kérdés is sok kérdést vonz maga után.

Tényleg, mitől lesz valaki egyetemi tanár?

Egyetemi tanárnak menni - csak úgy nem lehet.

A tanár nem csak tanít, hanem dolgozik, kutat, éppen azt tanítja, amit ő maga megtanult.

Sose felejtem el matematika tanáromat, akinek az - amerikai - tanulmányaiból egyetlen szót nem értettünk.

De ő ott szerezte meg a legmagasabb tudást, és ezt akarta átadni nekünk.

Folyt. köv.

Ha egyetemi tanár akarsz lenni, akkor kutatónak kell lenni.

Talán ez a legegyszerűbb megfogalmazás.

Ha nem végzel - folyamatosan - kutató munkát a saját szakterületeden, akkor alkalmatlan vagy - egyáltalán - tanárnak.

Hát figyusz, erről szól az egyetem (főiskola).

Ha mindig, mindenki ugyanazt oktatná? Hol tartanánk?