Építészmérnöknek hol érdemes tanulni illetve mi kell a bejutáshoz?

Megnézed a felvin a követelményeket és kész. Rajz alkalmassági van tudtommal, a felvételi tárgyak nem tudom mik.

Hogy hol éri meg az relatív, jelenleg leginkább sehol. Amúgy a BME, vagy Ybl.

Szerintem valamit rosszul csinál az, aki évek óta nem talál munkát BME-s végzettséggel. Az tény, hogy nem feltétlenül tervezőirodában, de szakmához kötődően minden ismerősömnek sikerült elhelyezkedni. Az biztos, hogy gépész vagy villamosmérnök, infós végzettséggel messze jobban keresel.

Gyakornoki dolgokat el kell kezdeni már egyetem alatt, és ha jól dolgozol, akkor azért megjegyzik a neved.

Külföldön is relatív a dolog, sokan hazajönnek, meg van ahol nem is nagyon hagynak előrelépni a gyakornoki pozíciódból, igaz abból jobban megélsz mint itthon teljes állással.

Bekerüléshez vannak meghatározott pontok, meg hogy miből kell érettségizni (pontosan nem tudom már), rajz alkalmassági is van. Arra fel kell készülni hogy nem egy könnyű menet, egyik legnehezebb képzés. És szerintem életképesebb benne az, aki úgymond innovatív, keresi a lehetőségeket, hogy tudna önállósodni, új ötleteket teremteni, vállalkozást indítani, nekik szerintem jobb lehetőségeik vannak mint annak aki 6-8 év alatt végig bukdácsolja és elmegy x+1 alkalmazottnak.

Meg amit én ajánlani tudok, hogy aki bekerül, az az elejétől legyen ott a közösségi életben, nyári építőtáborokban, TDK-t csináljon, meg keressen gyakornoki pozíciókat, még ha nem is nagyon fizetik meg, jobban mutat frissen végzettként hogy van tapasztalatod. Mert egy ideig én is olyan gondban voltam hogy na de mit írjak az önéletrajzomba.

Első vagyok. Én is BME-s vagyok, csak építőmérnökin. Azért valljuk be, az átlagdiák (ha mintatanterves is), nem arról híres, hogy szabadidejében TDK-zik, gyakornoknak megy potom pénzért, vagy semmiért és felkészül a szakmai életre. Persze utólag ezt lehet átlátja és megbánja, hogy nem így tett, vagy legalábbis nem törekedett erre, de a mérnök hallgatók a maradék icipici szabadidejüket szeretik saját magukra eltölteni, nem tudományos munkával. Az évfolyam elenyésző létszáma az a néhány fő, akik gondolnak erre és energiájuk is van rá. Ők kitűnnek a tömegből és ezért lesz több lehetőségük jó eséllyel.

Az átlagdiplomások, akik "csak" kiválóval végeztek, de nincs semmi extra a hátuk mögött, azok többnyire szívnak. Én legalábbis ezt látom a saját környezetemben. Szerencsére ez nálunk építősöknél nem annyira jellemző, egyik másik szakirányt leszámítva. Az más kérdés, hogy (x+1). dolgozóként nekünk sem kell degeszre keresnünk magunkat. :)

"de a mérnök hallgatók a maradék icipici szabadidejüket szeretik saját magukra eltölteni, nem tudományos munkával."

Hát azért tudnék mit mesélni arról az icipici szabadidőről.... :D Valljuk be, a többség nem is nagyon erőlteti meg magát. Tény hogy van akinek kevés az ideje, és is tudom, hogy ha 3x annyi energiát fektetek bele akkor is csak 2-es helyett 3-ast kapok. De azért a többségnél eljön az időszak hogy "hopp kimaradt egy előadás" amiből az lesz hogy év végén jön rá hogy neki ebből vizsgázni kellett volna. Vagy ismerőseimmel annyi lan partit toltunk, meg annyi filmet néztünk...meg is lett az eredménye.

"Persze utólag ezt lehet átlátja és megbánja, hogy nem így tett, vagy legalábbis nem törekedett erre"

Tény, én is utólag vagyok okos, de pont ezért, ha újrakezdhetném, akkor ezekre messze jobban figyelnék, és célirányosabban készülnék az életre. Olyan ez mint a számítógépes játékokban a fejlődés, ha elsőre játszod akkor próbálod kitapasztalni mi a jó, másodjára már célirányosan azt fejleszted ami kell...csak ugye az életben nem nagyon van második újrajátszás :)

Meg akárhogy nézem, nálunk pl az első 1 hónap nem szokott túl húzós lenni, és mindenki úgy is van vele hogy "ááá még rápihenek" vagy ott van 3 hónapnyi nyár szünet...az 1/4-ede az egész évnek, annyi idő alatt simán belefér kis gyakorlat, vagy fejlődés. Ráadásul egy jó kis építőtábor csapatépítő is, 2-4 hetes, és gyakorlatilag felér egy komolyabb nyaralással. TDK-ban is vannak nehezebb, könnyebb dolgok, amiket láttam azért nem voltak eget rengetőek, mégis jól mutatnak a portfólióban. Tény hogy nem a legnagyobb hajtás közben kell nekiállni, de ha valaki néha-néha foglalkozgat vele, előbb utóbb eljut oda hogy prezentálhatja is.

Tény, hogy néha mérlegelni kell, hogy haverok, barátnő, vagy karrier. Nekem is volt idő, mikor szartam az egészre, és inkább csajoztam, csak meg is lett az eredménye.

"Az átlagdiplomások, akik "csak" kiválóval végeztek, de nincs semmi extra a hátuk mögött, azok többnyire szívnak."

Ezért kellene szerintem alapból olyan irányba terelni az oktatást, és az embereknek is úgy nézni a dolgot, hogy egyetemre menve az legyen a cél hogy "kitűnjek" és ne az hogy x+1 legyek. De ez bármi szakmában elmondható, hogy a többség úgy megy oda hogy "szarom bele, csak adják ide a papírt" és ezt a hozzáállást is viszi a munkájába, aztán meg sír hogy nem jut tovább az életben.

Ezekben szerintem egyetértünk, bár hozzátenném, hogy énis marha lusta alkat vagyok. A jegyeim jók. Imádom, amit tanulok és amivel foglalkozni fogok, de sokszor érzem magam végkimerüléshez közeli állapotban. :) Amikor ez így van, akkor már nem szívesen kezdek tudományos munkába, kutatásba, vagy megyek el dolgozni és ez a hozzáállásomban igencsak megmutatkozik. Nagyon sokan vannak így ezzel a környezetemben. Az alapdiplomám közben TDK-ztam, de tudtam, hogy ebből lesz a diploma munkám is, így nem volt fáradtság. Sosem kezdtem volna úgy bele, hogy ez "csak egy TDK", aminek se füle se farka, csak úgy van, most sem kezdenék.

Anno a gyakorlatokkal is úgy voltam, hogy minek toljam el a szünetemet? Ezt mostmár bánom.

Egyébként ez a két véglet szerintem. Mármint az a diák, aki dolgozik, mellette TDK-zik és éltanuló egyetemen, illetve az a hallgató, aki tojik bele az egészbe és inkább elbulizza az egyetemi éveket. Nyilván utóbbiból sokkal több akad, de azért vannak normális arcok is, akiknek megvan a célja, csak akkora akaratereje nincs, mint az éltanulóknak/dolgozóknak/tudományoskodóknak.

Milyen építőtáborra gondolsz?

Szakmailag mindenképpen érdemes mindenkinek kicsit jobban képezni, mint amit az egyetem ad. Erre kiválóak szerintem a gyakorlati tapasztalatok, hogy belelásson az ember a mindennapi életbe. Előny egy pályakezdő életben az, ha van már némi köze a dolgokhoz, nem csak papírja van róla, ez igaz.

Hát tény hogy TDK és TDK között is van különbség. Főleg építészeknél ugye van ami eléggé "elvont" és szubjektíven értékelhető, de vannak hasznos kutatások, tipikusan olyan területeken, amik most fejlődnek, de nincs hozzá egy összegzett háttér, kiadvány, vagy bármi hogy ennek mik is a lehetőségei.

Bár tény hogy az hasznosabb, ha azt a témát ki tudja bontani, szakdolgozatra és akár később is tud vele dolgozni. Főleg asszem jobb orvosi, meg hasonló Doktorikon már saját publikációnak kell lenni, de ha az megvan, akkor tárt karokkal várja az illetőt a tudományos szakma.

Meg érdemes a tanárokkal is jó kapcsolatot ápolni, bár ez nekem nm mindig ment. De azt ha szorgalmas voltam, és kikértem a véleményüket, azt mindig "meghálálták". Ráadásul építész karon a tanárok többsége ugye dolgozó ember, sokszor keresnek új embereket az irodába, vagy velük ismerősi alapon le lehet szervezni kisebb-nagyobb munkát, meg szabadon kezelhető bedolgozást.

Vagy adott esetben nem mindegy, hogy fél évig keresgélsz munkát, és sehova nem vesznek fel, vagy ismer téged pár ember, akik majdhogynem maguk ajánlják fel az állást mert ismernek már téged.