Ilyen esetben melyik iskolában érdemes továbbtanulni?

Elég hosszú a történet, próbálom rövidre fogni... Az egész ott kezdődött, amikor 8.-dik második félévben rettentően stresszes lettem, idegeskedtem, de még elmentem iskolába. Ekkor volt pályaválasztás, egy nagyon könnyű iskolát választottam, azt hittem, olyan iskola lesz, amit szépen kijárok, nem kell feszengeni. Nem rossz képességű gyerek vaqyok, de közel se zseni. Inkább lustácska. Na most akkor jöttem rá, hogy ez előkészítő, vagyis nulladik évfolyam, azaz 1 év megy a semmibe. Erről nem tájékoztatott az előző osztályfőnők. Sebaj, ezt még túléltem. A legnagyobb baj az volt, hogy az iskola a megye egyik legsemmitérőbb iskolája. Ez akkor derült ki, nem tudtuk eddig. Szüleimmel nem voltunk otthon iskola témába. Hogy mi baj volt az iskolával? sorolhatnám... rengeteg kisebbeségi, akik kint terrorizálták a diákokat az iskola előtt, nem volt egy normális szakma, tele lánnyal volt. ruhaipari technikusra maradhattam volna ott, mire mentem volna vele? megalázó és ciki, amúgyse ér semmit ez a szakma az osztályfőnők első szülőin elmondta, hogy fiúk mehetnek innen, mert nincs helyük itt. csak szakmunkásba lett volna lehetőség tanulni elektronikát. Az osztály szét volt esve, egy nulla volt. Megelégeltem, átiratkoztam egy erősebb szakközépbe, ahol elektronikát oktatnak. Már itt több mint 1 éve ki voltam idegileg, de tartottam magam. Most vagyok ebbe az iskolába, és itt tart a történet, ami nem tudom hogy végződik. Az iskola iszonyat nehéz, nem bírok felzárkózni, mert már depresszó, stressz, és pánikbetegség hatása alatt vagyok. Egyrészt semmit nem tudok, mert ők előkészítőbe tanultak is valamit, mi végigszórakoztuk az előző iskolámba. Mástrészt már pszichiátirai kezelésere járok, és 3 napja nem tudok iskolába menni. MAgántanárhoz alig bírtam elmenni, de nagy nehezen elmentem, tanultam is itthon de félévkor meghúztak fizikából és matekból. Szüleim nagyon kiakadtak, ment is a vita, hogy el kell végeznem az iskolát valahogy, utána mehetek dolgozni úgyis, mert azt szándékozom. Mindenféle vizsga lenne, amit nem tudok elvégezni, mert lemaradtam. Amit itthon megtanultam, ott a stressz hatására nem bírtam lapra vetni. A baj az, hogy ha nem lennék pszichés beteg, akkor is csak 4 évig úgy bírnám összekapakarni azt a kettest, de így színtisztán megbukok olyannyira nehéz. Voltam olyan holdponton, azon gondolkotam élni se akarok... Ezen átestem. Járok kezelésre, és a szüleim azt mondják, ha akarok eljöhetek ebből is, csak a 4. iskolám az már tényleg végleges legyen. Leordibálták a fejem, ha ilyet mondtam, már tudják mi van velem, és azt csinálhatok amit akarok, csak szívesen csináljam. Tudják nincs értelme erőltetni egy dolgot, ami nem megy. Nem akarok másik szakközepet, gimnáziumot, mert tudom hogy nehéz lenne, és előjönnének ezek a problémák. Nem akarok küszködni. Másik szakmunkás sem jöhet szóba, mert nem akarok megsérteni senkit, oda nem olyan típusú gyerekek járnak mint én vagyok, valószínűleg ott kicsinálnának fizikailag is. Ebbe a jelenlegi suliba jól beilleszkedtem, de csak azért mert ez neves szakközép. Az is a baj, hogy az elektronikai nem érdekel olyan nagy mértékbe, hogy emiatt én gyomorfekélyt kapjak felnőttkoromban. Úgy gondolom azaz érettségi közel sem ér annyit. Ebből az iskolából tömegével mennek kezelésekre, mert összeroppantak idegileg, sajnos ez van. Meg a tanárokkal is van egy kis probléma, az osztályom meg kicsit szét van esve (minden osztállyal kifogtam).

Arra gondoltunk el kelleme végeznem valami bolti eladói, vagy bolt vezetői OKJ tanfolyamot, azt élvezném is, keresnék pénzt, úgyis szüleimmel lakom. Ha becsületesen csinálnám azt a munkát, biztos ellennék vele egy ideig. Aztán lehet felnőttkoromban elvégzek valamit, leérettségizek, ki tudja. Csak most nagy bajban vagyok, és most nem vagyok képes rá. Egy a baj, 18 év után lehet, addig meg mit csináljak? Magántanuló nem lehetek, otthon még nagyobb depresszióba esnék, folyamatosan emberek közelébe kell lennem. Szóval szakközép, szakképző jelenleg kizárt. Mondták szüleim, ezt 4-5 hónapot bírjam ki, és ők vesznek ki innen, nem kell kérnem. Amikor tudatukra jutott, hogy pszichiáterhez kell járni majdnem a fél iskolának, megelégelték. Kérdés, hogyan tovább. A szüleim mindenben benne vannak, csak mondják ne ő nekik kelljen kitalálni. Azt mondják csináljak olyat, amit szívesen dolgozok majd.

Helyesírásból kiváló vagyok, csak nagyon sietek, nézzétek el ezt nekem légyszi.

Midnenféle ötletet szívesen fogadok, előre is köszi!

16/F