Ha valaki orvos lesz, utána mik "a következő lépcsőfokok"?

Ha egyetem után, kórházban helyezkedik el a friss diplomás akkor, segédorvos, ha klinikán, egyetemi gyakornok lesz, és bár természetesen részt vesz a gyógyításban, illetve az oktató-, kutatómunkában, önállósága erősen korlátozott, gyakorlatilag felettesei utasításainak megfelelően és ellenőrzésével tevékenykedik.

Amikor azután megszerez valamilyen szakképesítést, például belgyógyász, általános sebész vagy urológus lesz, és felettesei érdemesnek tartják rá, alorvossá nyilváníthatják, az egyetemen pedig tanársegéddé nevezhetik ki. Az illető doktor önállósága ekkor még mindig viszonylag korlátozott, illetve szakmánként, sőt feladatonként változó, hogy menynyire hagyható magára – mondjuk – egy ügyeleti szolgálatban. A ranglétra következő fokán a már kellő gyakorlattal és természetesen szakvizsgával rendelkező adjunktusok állnak. Egy nagyobb intézményben vagy klinikán az általános feladatok mellett ez már egy, az illető szakmáján belüli önálló tevékenységet (pl. a belgyógyászaton belül gasztroenterológiát) takarhat.

Egyetemen az adjunktus akár részlegvezetői vagy más felelős poszt betöltésére is megbízást kaphat. Aki tovább akar és tud lépni, kórházban másodfőorvos, klinikán docens lehet, ha megfelel az elvárásoknak. A másodfőorvos az osztályvezető főorvos, a docens pedig a professzor után a második ember az adott osztályon vagy részlegen. De vezetnek docensek több egyetemi tanszéket is.

A kórházi osztályokon a legmagasabb tisztséget az osztályvezető főorvosok töltik be. Õk az adott osztály első számú, egyéni felelőséggel és döntési joggal rendelkező vezetői, szakmájuk elismert művelői. Klinikán a legmagasabb rang az egyetemi tanári vagy professzori cím.

Ezt azonban többnyire csak olyan oktató kaphatja meg, aki nagydoktori fokozattal rendelkezik, tudományágának nemzetközi tekintélyű művelője, és alkalmas arra, hogy ne csupán a gyógyításért, de az oktatásért és a tudományos kutatásért is feleljen. A felemelkedés, a továbbjutás az orvosi ranglétrán persze egyénenként, intézményenként, szakmánként is meglehetősen eltérő. A klinikák igazgatóit többnyire a professzorok közül nevezik ki. A tudományos életben való előrejutás két legfontosabb alapfeltétele – minden egyéb befolyásoló tényező ellenére – kétségtelenül a tudás és a szorgalom. Ha valaki nincs híján ezeknek, no meg elég ambiciózus, tudományos minősítéseket szerezhet. 1994-ig a kandidátusi és orvostudományok doktora cím után lehetett valakiből a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja. Ma már kandidátusi, illetve orvostudományok doktora címet nem adnak ki. (A megszerzett címek persze változatlanul „érvényesek” és használatosak.)

A kandidátusival gyakorlatilag egyenértékű tudományos fokozatnak felel meg az egyetemen megszerezhető úgynevezett Ph.D. (ejtsd: píédzsdí), ami után „az Akadémia doktora” cím jelenti a következő tudományos fokozatot. Ez – ahogyan korábban az orvostudomány doktora – tulajdonképpen a „nagydoktori” cím. A komoly és mind itthon, mind külföldön elismert tudományos munkásság mellett akadémikusok ajánlása is szükséges ahhoz, hogy valakit az Akadémia közgyűlése levelező, majd rendes taggá fogadjon. Ehhez hosszú-hosszú évek sikeres erőfeszítései, kiemelkedő sikerei szükségesek.

Vannak olyan gyógyító és oktató orvosok, akik a professzori cím megszerzése előtt inkább a „Tanár Úr” megszólítást fogadják szívesen.