Nektek segítenek a szüleitek vagy valaki eldöntetni, hogy mik legyetek majd, ha nagyok lesztek? Jön a határidő az egyetemi jelentkezésre.

Mégis miben kellett volna segíteniük? Erre komolyan kíváncsi vagyok, én tavaly felvételiztem, az én szüleim pedig annyit segítettek, hogy amikor mondtam, hova szeretnék, támogattak benne lelkileg.

Felnőtt ember vagy, aki el tudja dönteni egyedül, hogy mit szeretne csinálni. Nem a szüleid életéről szólnak ezek a döntések, hanem a sajátodról, így neked kell meghozni őket. Ha eléjük állsz valami konkrét tervvel, nyilván tudnak támogatni anyagilag, de a kérdésedből számomra nem derül ki, hogy mégis milyen típusú segítséget vársz tőlük.

20L

Te mi a francot akarsz felnőtt emberként?

Nekem "segítettek", elmondták, hogy szerintük mi legyek, az lettem, aztán rájöttem, hogy totál zsákutca. Utána végre kitaláltam magamnak, hogy én mit szeretnék, és csináltam egy 3. diplomát is. Ezt persze már munka mellett, ami nem volt egyszerű..

Örülj, hogy nem terelnek semerre, dönts végre magad.

Kedves kérdező, neked tök felesleges egyetemre menni. Elég egyértelmű, hogy nem érdekel semmi, különben nem lenne probléma a pályaválasztás... Nem kötelező mindenkinek diplomásnak lenni.

Egyébként nekem a szüleim annyit segítettek, hogy javasoltak egy-két mérnök szakot, továbbá mondták, hogy bölcsész ne legyek, mert nem éri meg. Végül olyan szakot választottam, amire ők nem gondoltak, de utólag ők is jó döntésnek tartják.

Az én szüleim annyiban segítettek, hogy amiket felsoroltam, hogy érdekelnének, megmondták miben látnak jövőt. Pl. érdekelt volna a turizmus, de már anno, amikor én felvételiztem is túltelített volt a pálya, lebeszéltek róla. Jelentkeztem gazdasági szakokra, mert azt mondták, abban van lehetőség. Nem vettek fel. A vicc, hogy utolsó helyen jelöltem egy mérnöki szakot, ami szimpi volt, de a szüleim szerint nem túl nőies. Oda kerültem be. Idén végzek és imádom!! Megdöglöttem volna egy gazdasági szakon, utálom az efféle tárgyakat itt is.

Normális szülő nem dönt a gyereke helyett, max terelgeti egy kicsit. Én imádom a szüleimet és felnézek rájuk, de SOHA nem hagyta el olyan a szájukat, hogy legyél ez kislányom, vagy az! Magadnak kell rájönnöd, hogy mi szimpatikus, mivel szeretnél foglalkozni. Erre mondhatnak véleményt a szüleid, ami még mindig nem biztosíték arra, hogy szeretni is fogod azt, amit tanulsz.

A segítség szerintem rendes családoknál sehogy nem úgy zajlik, ahogy azt te elképzelted, vagy ha még is, akkor az már régen rossz. Állj eléjük konkrét ötletekkel és kérdezd meg tőlük, hogy szerintük melyik passzol jobban hozzá, illetve melyikben van több lehetőség!? Miért kellene rád erőltetni magukat?

Én idén mesterképzésre jelentkezem, elvileg felnőtt ember vagyok, aki tudja mit akar, még is leültem a szüleimmel és elmondtam nekik a terveimet, akik mostmár csak is bólogatnak és támogatnak, hiszen az én dolgom eldönteni, merre szeretnék tovább haladni a tanulmányaimban. Én kezdeményeztem a beszélgetést, konkrét tervekkel, nem ők erőltették.