Hogyan tudnám az alábbi feltételek mellett folytatni a tanulmányaimat?

#1, ha nem értesz hozzá, akkor minek válaszolsz? Tudod, hogy mit csinál egy pedagógiát, illetve kommunikációt végzett ember, vagy csak a népszerű közhelyeket bírod visszaböfögni? Miért utálod ennyire a bölcsészeket, hogy minden hasonló témában be kell nyögnöd egy gagyi "büfészak, mcdonalds, éhezés stb." jelzőt? Valahonnan származnia kell ennek a frusztráltságnak.

Kérdező: nem jelentkezhetsz át, újra kell felvételizned. De szólok, hogy a kommunikáción ettől az évtől a minimumra megszabott ponthatár 470 államilag támogatotton. Ha mégis e mellett döntesz, akkor megteheted, hogy a jelenlegi szakodon passziválsz 2 félévet. De fontos, hogyha nem vesznek fel jövőre kommunikációra, vagy úgy döntesz, hogy mégse mész, akkor ha nem aktiválod magad pedagógián, akkor megszüntetik a hallgatói jogviszonyodat.

"Honnan tudod,hogy én mit ismerek és mit nem?"

Egyszerűen onnan, hogy hülyeséget írsz, és nem a "szakomról", hanem a szakmámról próbálsz megnyilatkozni, amiben én dolgozok és belülről ismerek, te pedig láthatóan nem.

Amúgy alapvetően baromira nem érdekel, hogy neked mi a véleményed, egyszerűen az zavar, hogy félrevezeted a kérdezőket. Azért nem keresett szakma, mert nagyon sok ember ide jelentkezik, akik csak ide-oda csaponganak, nem tudják mit akarnak, csak összekaparnak valahogyan egy diplomát, aztán csodálkoznak, hogy épeszű munkáltató nem ad nekik állást. Ha a kérdező ezt szereti és jó benne, csinálja nyugodtan, találni fog állást.

Átjelentkezésnél pedig az adott iskola tvsz-e az irányadó(már ahova menne az illető)...

Ott döntik el,hogy mennyi kreditet fogadnak el,milyen térítéses lesz.

Bocsánat, de így a vitához, off jelleggel:

A humán tárgyakat tanító tanárok és a tanítók között sok a pályaelhagyó. Itt, gyakorikérdések.hu-n is a "milyen diplomával dolgozol a McDonald's-ban?" meg "milyen diplomával vagy munkanélküli" c. kérdéseknél mindig van legalább egy.

Egyre kevesebb a gyerek. Például mindkét volt iskolámban erre panaszkodnak, én itt látom saját szememmel.

Ráadásul ELTE-TÓK-osoktól hallom, a saját karukra mondják, hogy laposodik a társaság, egyre többen és egyre butábbak kerülnek be. Állítólag egyre kevesebb az a leendő tanító, aki tényleg szereti a gyerekeket és őket nevelni-oktatni akarja. Egyre több azonban, aki csak egy kis melegedésre vágyik az egyetem padjaiban.

Éhen nem hal, aki tanító vagy tanár. Csak elhivatott, gyermekekkel akar foglalkozni, őket gyarapítani, tudását átadni a új generációknak. Ehhez képest azzal szembesül, hogy mehet mosogatni, vagy call centerbe.

A kommunikáció szakról nem tudok érdemben nyilatkozni, ott tényleg csak a közhelyet tudom elismételni.