S. O. S! Ilyenkor mit lehet tenni? Van megoldás?

Nagyon elrontottam mindent (tényleg nem szándékosan, nem vagyok a magam ellensége). Annyit kérek, hogy olvassátok végig:

Másfél éve súlyos depresszióm lett. Ez azért, mert sem az előző sulimban sem pedig otthon nem voltak jók a helyzetek és a kapcsolatok. Pánikrohamok, szociális fóbia, öngyilkossági kísérletek, rászoktam a nyugtatókra, sokszor kiütöttem magamat vele, hegek vannak a csuklómon, a combomon és a nyakamon. Erre nem vagyok büszke, és hogy is mondjam, nem akartam de ami körülöttem volt.. Szóval ez lett az eredménye. Apámhoz költöztem (ugyanis ebben az egészben anyám keze bőven benne volt), magántanuló lettem 8.ban és meg is buktam, ami mondjuk nyilvánvaló volt. Most idén bejárós vagyok, viszont most is mindenből bukásra állok. Emiatt a múltam miatt (ami részben még most is tart) elítélnek és máshogy néznek rám. Anyám is ugyanúgy jelen van még az életemben és ugyanúgy bánik velem, mint eddig. Nem mondhatom, hogy csak ennek a hibája, ami történt, mert rajtam is múlott, de nem megy a tanulás. Hiába ülök a könyvek felett és hajtok, egyszerűen kiesik és nem érek el semmit. Most is meg fogok bukni, már hiába hajtok még jobban. Nagyon nagyon nagyon elb@sztam mindent (bocs a kifejezésért) és nem látom a kiutat. Apám is hiába erőlteti, és próbál meggyőzni, hogy többet tanuljak és szedjem össze magam, nem megy. Nyugtatóval járok a suliba, ami igencsak elnyom, de ha nem szedem be, pánikrohamot kapok, gyengébb gyógyszer meg annyira nem használ.

Szóval tudom, hogy az én hibám nem próbálom másra fogni. A kérdés csak annyi: mihez kezdjek? Menjek felnőttsuliba bepótolni majd? Vagy járjak be jövőre is, és hallgassam, hogy "2x bukott a pszichopata"?

Bocsánat a hosszú szövegért, de nagyon kétségbe vagyok esve..

Köszönöm!