Jár valaki ELTE Pszichológiára? Mit kell róla tudni? Milyen a tananyag? Nagyon kemények a vizsgák, vagy ha tanul az ember, bennmaradhat?

Előrebocsátom, hogy én is csak most felvételizek az eltére pszichológiára, de másoddiplomás képzés lesz, áthallgattam már egy másik szakról, és egy rakás barátom ott végez/végzett, szóval az infók egy része egyelőre nem személyes tapasztalat.

A bekerüléshez nagyon sok pont kell. Én két emelt szintű érettségivel (egy 100 meg egy 82%-os) elég nyugodtan várom a felvételi procedúrát, de ennél sokkal kevesebbel nem érdemes megpróbálni. Amit még mindenkinek ajánlok, az a minimum erős középfokú/felsőfokú angoltudás, mert az első évtől kezdve rengeteg angol nyelvű szakszöveget kell olvasni. Kell még jó íráskészség is, mert sok beadandó van, és a nagyon erős szövegértés és a jó memória is alapkövetelmény, mert az eltén - lévén kutatóegyetem - a képzés elsősorban elméletközpontú. Meg persze elengedhetetlen, hogy legyen az emberben fejlett empátia és folyamatos kíváncsiság.

Az alapképzés tényleg az alapozásról szól, ennek megfelelően ilyen tárgyakra készülj fel: [link]

Az alapképzés (6 félév) elvégzésével csak viselkedéselemző lehetsz, ezzel gyakorlatilag nem lehet munkát kapni. Úgy tudom, hogy néhány mesterképzési helyért komoly verseny folyik, de általában az eltéről nem nehéz bekerülni mesterképzésre (4 félév), főleg ha maradnál az egyetemen. Ahhoz, hogy különböző pozíciókat betölthess pszichológusként, általában szükség van még további tanulásra (pl. módszerspecifikus képzések, pszichoterapeuta képzés) is, de ez attól függ, hogy pontosan mivel szeretnél foglalkozni.

Olvasgattam itt korábbi topicokat, és elég nagy az egyetértés abban, hogy a pszichológia egy nehéz szak, sokat kell tanulni, szó szerint megtanulni dolgokat ahhoz, hogy bent maradhass. Ez szerintem így ebben a formában városi legenda. Akik a szakot végzik, azoknak tetemes része stréber magológép, aki nem tudja értelmezni az általa olvasottakat, tehát sokat kell dolgoznia azon, hogy ne derüljön ki róla, hogy valójában ostoba. Nem állítom, hogy tanulás nélkül is el lehet végezni a pszichológiát (pláne az eltén nem), de ha kellőképpen aktív vagy az órákon, és elsőre is megjegyzed egy (a félév végi ZH-k vagy vizsgák esetében sok) 30-100 oldal közötti tanulmány vagy párszáz oldalas könyv lényegét, és tudsz is róla vitatkozni, akkor szerintem nem lesz gondod a tárgyak többségével. Szóval szerintem az a legfontosabb, hogy érdekeljen a pszichológia (mármint annyira, hogy tényleg hivatássá váljon az életedben), könnyen tanulj, kritikusan kezeld az olvasottakat, rendszerben gondolkozz és önállóan is képezd magad. Ezekre ugyanis senki se tud megtanítani, magolással nem pótolhatóak, ellenben nagyon hiányoznak, ha komolyan gondolod, hogy pszichológus szeretnél lenni.

Nem árt tudni az elte képzéséről, hogy - mint azt feljebb már írtam - elsősorban elméletközpontú. Ha gyakorlatorientált pszichológiaképzést keresel, akkor ajánlom a Pázmányt vagy a Károlit, meg esetleg a szegedi szakot. Az eltéről kerül ki a kutatók tetemes része (de állítólag jó a klinikai képzésük is), a Károlin a humanisztikus irányzat meg a munkapszicho megy mostanában, a Pázmányon meg a klinikai és igazságügyi szakirányról hallottam, hogy jó. Ez nyilván csak a későbbiekben érint majd, de ha már most érzed/sejted, hogy mivel szeretnél foglalkozni, akkor érdemes ennek megfelelően egyetemet választani. Ez az elköteleződés egyébként nem jelenti azt, hogy bármelyik egyetemről komolyabb hátránnyal indulsz, ha egy teljesen más irány vagy szemlélet felé szeretnél szakosodni, pl. az eltéről többen mentek át a BME mesterképzéseire, vagy a Pázmányról az eltére, és így tovább.

Ami eszembe jutott még: ahhoz, hogy pl. terapeutaként dolgozz, vagy elvégezz egy módszerspecifikus képzést, szükség van a sajátélményre/önismeretre is. A Pázmányról hallottam, hogy a mesterképzéshez ha minden igaz, akkor 400 óra önismereti alkalomra van szükség (ezt szerintem az eltén azért lazábban kezelik), ez pedig csak akkreditált terapeutáknál végezhető, ennek megfelelően egy vagyon, ha jól tudom, kb. 10-15.000 Ft/alkalom. A mesterképzés után minden papírért kemény összegeket kell fizetni, a gyakornoki munkából meg az elején elég könnyű éhen halni. A saját praxis is méregdrága. Tehát ha pl. nem HR-esként vagy iskolai tanácsadóként szeretnél dolgozni, akkor ez a szak nagyon sokba fog kerülni. Több barátom ment el a mesterképzés után legfeljebb érettségit igénylő irodai munkát végezni, mert se a megfelelő összeköttetésük, se a pénzes családi hátterük nem volt meg hozzá, hogy azonnal folytassák a képzésüket, tehát éppen tart náluk az egzisztenciális válság. Senki se szólt nekik az elején, hogy ez ilyen drága, hosszú és lélekölő lesz. Szóval azzal érdemes még az elején számolni, hogy meggazdagodni pszichológusként leginkább akkor tudsz, ha van, aki támogat a tanulmányaid közben, kitartó vagy, és különféle bizottsági munkákat, oktatással összefüggő pozíciókat is vállalsz a szokásos feladatok mellett vagy helyett.

Ennyi jutott eszembe, de kérdezz bátran.

Az előző válaszoló vagyok. Így átolvasva a válaszomat annyi jutott még eszembe, hogy nagyképűnek tűnik, hogy lehülyézek másokat, szóval hozzáteszek még pár dolgot az értelmezhetőség kedvéért.

Sose voltam ötös tanuló, csak néhány tárgyból voltam kiemelkedő, meg tényleg jó lett az érettségim (az se elsőre). Amikor felvettem tárgyakat a pszicho szakon, az tűnt fel, hogy soha nem a kettes-hármas a kérdés, hogy összejön-e. Elég magasak az átlagok, szóval jó ösztöndíjat kapni nehéz, de bent maradni azért nem akkora művészet. Vannak buktatós tárgyak, gépies tanárok, de azok mindenhol vannak, nagyjából a második évre megtanulja az ember, hogy egy méretes bukás után egy vállrándítás kíséretében fel kell jelentkezni az utóvizsgára, és egy hetet rá kell szánni az anyagra.

Ha bekerülsz, mert van elég pontod hozzá (a kb. 440 azért elég sok), akkor csak azt kell fejben helyretenni, hogy az egyetemen senki se azért van, hogy neked jobb legyen, hanem neked kell mindent kiharcolnod magadnak, magadért, utána már simán elvégezhető a szak.