Nektek van olyan tanár ismerősötök akinek már elege lett a pedagóguspályából és szeretne pályát módosítani, de hiába akar sehogy sem tud?

De gondolom anyukád nem azért lett padagógus, mert akkor lehetett körmösöket osztogatni.

De itt a kérdés nem is az, hogy jó-e most pedagógusnak lenni, vagy sem, hanem hogy ha valakinek nem jó, akkor hogyan tovább. Nyilván nem lehet az államtól elvárni, hogy bárkit azért átképezzen másik szakmára, mert időközben kiderült, hogy az, amire egyszer már kiképezte, valamiért neki mégsem jó. Ilyen elven a többi szakma képviselője is sorbaállhatna. Az én apám agronómus, mégsem képezte át az állam másik szakmára, amikor a termelőszövetkezeteket megszüntették. Pedig ő még szerette is a szakmáját.

most komolyan az érv, hogy akkor még a tanárok embertelen, agresszív idióták voltak, erős szociopata beállítottsággal? akkor csak gratulálni tudok. tényleg hagyja ott anyád a pedagógus állást, és menjen el konzervet pakolni a gyárba. de csak remélni merem, hogy te vagy az egyetlen, akinek ilyen mentalitása van, és nem ő. érdekes, rengeteg tanár ismerősöm van, akik továbbra is szeretik ezt a pályát, a gyerekeket, az oktatást. erre születtek, KÉPESEK RÁ. aki meg nem az, nem kell ráfogni arra, hogy már nem lehet agybafőbe verni a gyereket, meg hogy sok a cigány.

kérdésem még annyi lenne, hogy ha évtizedek óta pályán van a kedves anyukád, ennyi idő miért nem volt elég neki arra, hogy egy félnormális gimnáziumba elkerüljön tanítani? sok normális gimit ismerek, ahova a gyerekek tanulni járnak, csak ugye tenni kell azért is, hogy ott taníthasson valaki. és ha nem gimis, akkor áltisikről ugyanezt el lehet mondani.

A 3. hozzászóláshoz írnék:

én is próbáltam a közoktatást. Katasztrófa volt; mondjuk egy nehezebb kerületben (Bp.) éppen tanévkezdéskor, megvadult gyerekek közé kerültem. A tanári kar nem sok lelki segélyt adott az egészhez, mert jó páran szintén utálták az egészet és legszívesebben otthagyták volna... Rájöttem ,hogy nem nekem való ez a pálya, de hála Istennek, még fiatal vagyok, tanulhatok más szakmát, ami szintén emberközpontú, de nem oktatás.

Valóban, kell egy hányavetibb hozzáállás, a gyerekek kiszagolják, ha valaki fél, vagy lelkizős. Én lelkizős voltam. Csak a haverjuk tudtam lenni a nyolcadikosoknak, de nem volt sok tekintélyem előttük. Ahol a tanári kar kialakított egy nagyon szigorú, autokrata fegyelmezési módot, ott elvérzik egy fiatal női kezdő pedagógus. Bevallom, feladtam, többet nem próbálkozom. Pedig szeretem a gyerekeket.