Budapesten melyik a legjobb vendéglátó-idegenforgalmi középiskola? Most 8. osztályos fiam már eldöntötte, hogy idegenforgalmi területen szeretne dogozni. Jó tanuló már csak egy színvonalas iskolát kellene találni.

És mit takar ez az idegenforgalom mégis? Mert nem mindegy, hogy szállodában akar dolgozni vagy étteremben vagy mi mégis. Nincs olyan szakma, hogy idgeenforgalomban dolgozó...

pesten csak a Gundelt ismerem amúgy, mint idegenforgalmi szakközép.

[link]

2éve végeztem a xantusban az ifo szakon, most külföldön tanulok vendéglátás-turizmust az egyetemen. tavaly az első félévben kizárólag az a tudást használtam, ami a xantusban "rám ragadt", a második félévben már hébe-hóba könyveket is vettem elő. most, a második év elején, még mindig mondanak olyat, amire csak bölcsen bólogatok (és ezzel nem az itteni oktatás színvonalát minősítem). további pozitívum, hogy a tanárok szívesen segítenek szakmai kérdésekben (is) annak ellenére, hogy már nem "kötelességük", hiszen már nem járok oda.

volt egy "mélypontja" a szakmai oktatásnak, de úgy látom, és hallom a még ott tanulóktól, hogy sikeresen túllendült ezen az iskola és jobbnál jobb dolgok történnek. nem csupán a turizmusról lehet tanulni, de egy választott szakmában is el lehet merülni (azt hiszem: szakács, recepciós, utazásszervező, idegenvezető. -de erről érdemesebb az iskolát kérdezni). nem is beszélve a kötelező gyakorlatról, aminek most nagy hasznát veszem a munka keresés során.

szóval szakmai szempontból én csak jól jártam a xantussal.

u.i.: mindamellett, hogy megbecsülik a rendes, jó tanulókat, számtalan lehetőség van azok számára, akik hajlandóak többre is mint, a lecke megírása (tanulmányi versenyek, sport és dráma szakkörök, "művész, és beszélgető kuckó", iskolaújság, diákcsere programok stbstb) bármilyen irányba bontogattam a szárnyaimat, csak támogatókra leltem.

igen, kell tanulni, és igen, sok időt töltöttem magam is az iskola falai között. (többek között azért is, mert jól éreztem ott magam, "nem volt kedvem haza menni")

de mindig is volt magánéletem, gyerekkorom, és jó jegyeim, mint ahogy az évfolyamtársaim nagy részének is.

erősen europa2000 ellenes vagyok, bár valószínűleg ez csupán személyes érzelmeken alapuló, racionális érvektől mentes döntés, amit a xantus iránt érzett elfogult lokálpatriotizmus is befolyásol :) (egy-két dolgot hallottam róla, egy-két embert ismerek, aki oda járt, egy-két tanárról hallottam, és ezek az információk nem pozitívak a szememben)

persze ez nagyban függ a fiad személyiségétől is, de én csak a saját történetem tudom felmutatni: mikor választás előtt álltam anno, utána jártam, kérdezősködtem, meghallgattam mindenki véleményét, összevetettem hideget, meleget, mérlegeltem.

vállaltam a nehézségeket, hogy valójában nem tudom (mert senki nem tudhatja biztosan), hogy mibe vágok bele, főleg azt nem, hogy mi lesz a vége. (nem utolsó sorban, tudtam, a szüleimre mindig számíthatok, mert bíznak bennem és abban, hogy jól átgondolt döntést hozok, ami mellett érveket tudok felsorakoztatni)

a döntésemet azért tudtam teljes mértékben felvállalni és kiállni mellette, akkor is mikor úgy éreztem, nagyon nehéz, mert én hoztam. ha hagytam volna, hogy más döntsön helyettem (bármilyen szeretet és jó szándék is vezette volna az illetőt), lehet hogy végig sem csinálom, de biztos hogy közel sem azzal a lelkesedéssel és azzal a 4.7-4.9-es állandó eredménnyel, és megannyi plusz energiával, amivel a xantust boldogan teljesítettem.

a mai napig a saját iskolámnak érzem, és mindaz, amit ott kaptam nem lehetne az enyém, ha nem vagyok rá nyitott.

ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nagyon jó a segítség, de a végén neki kell meghoznia döntést, a lehető legtöbb információ ismeretében, de nem bárki más befolyása, rábeszélése nyomán.

tudom, hogy nem erről kérdeztél, és ne haragudj, hogy erről beszéltem.

a xantussal kapcsolatban csak ismételni tudom magam. nem kell tőle félni, a tanárok 100%-osan támogatnak és segítenek mindenkit, aki bebizonyítja, hogy felelősségteljes, szavahihető és valóban igyekvő. persze az évek során belőlem is ki-kitört a tinidzseres nyafogás, és nemtörődömség, de valójában sosem éreztem tehernek az iskolát, talán éppen azért, mert nem is volt az :)