Fiatalok, akik szeptembertől államilag finanszírozott egyetemi/főiskolai képzésben vesznek részt! Ti komolyan alá fogjátok írni beiratkozáskor a hallgatói ösztöndíjszerződést?

"Ez az alap hogy visszafizeted legalább a tandíjadat..."

Te visszafizetted? Vagy te is most kezded az egyetemet?

Kedves kérdező, könnyű annak, aki megteheti, hogy önköltségesre menjen, de ez nem mindenkinek adatik meg.

Itt vagyok pl. én, jövőre érettségizem, komoly terveim vannak a jövőt illetően. Nem várhatom el a szüleimtől, hogy önköltségesre menjek, mert nem tartozunk a felső tízezerhez, sőt. Diákhitelt pedig nem fogok felvenni, mert mi a garancia arra, hogyha elvégeztem az egyetemet lesz munkám és tudom fizetni a törlesztőrészleteket?!

Akkor hát marad 2 választás: a szívemre hallgatok és azt tanulok, amit szeretnék, úgy is, hogy utána x ideig itthon kell dolgoznom, vagy elmegyek valami sz*r okj-ra és megcsinálok egy képzést, amit r*hadtul nem fogok szeretni és úgy élem az életemet, hogy olyat csinálok, ami nem érdekel, nem szeretem.

Szerinted, melyik a logikus döntés?

Ismerem magam, tudom, hogyha azt csinálhatom, amit szeretek, akkor ledolgozom itthon azt a 6 évet vagy többet, attól függően, hogy mennyi idő alatt végzem el az adott szakot.

Lehet, hogy sz*r ez a röghöz kötés, de a jövőnkről van szó. Nagyon sok ismerősöm hasonlóan gondolja, mint én.

Próbáld meg beleélni magad azok helyzetébe, akik nem tehetik meg, hogy önköltséges képzésre menjenek.

"Te visszafizetted? Vagy te is most kezded az egyetemet?"

Említette, hogy most külföldön van?

"Miért nem dolgoztok a tandíjért? :)"

A tandíjak körülbelül 200-300 ezer körül mozognak (sok helyen még drágább is) félévente, ami egy évre számítva körülbelül félmillió forintra jön ki. Ha feltételezzük, hogy a diák év közben nem dolgozik, akkor nyaranta, 2 és fél hónap alatt kell félmilliót megkeresni, ami havi 200 ezres bérrel jön ki. A kezdő diplomások keresnek körülbelül ennyit, nemhogy végzettség nélkül diákmunkával...

Az egyetlen probléma ezzel az elvvel, hogy nekünk, államisoknak is dolgoznak jobb esetben és adóznak is a szüleink, tehát a mi pénzünk is benne van jócskán az én taníttatásomban, nem csak a tiéd, vagy a többi önköltségesé! Arról nem is beszélve, hogy azt a pénzt amúgy is kiszívják az ember zsebéből, majdnem mindegy mire megy, mi sosem látjuk viszont, ez a nagy büdös helyzet. Személy szerint úgy gondolom inkább menjen egy szegény diák zsebébe, mint valamelyik nagyfejesébe odafönt, akinek már a párnája is 10-esekkel van kitömve, mert nem tudja hova tenni...

Nekem szerencsém van, mert pont nem estem bele ebbe a "korszakba", én már lassan végzek. Az unokahúgommal viszont végig izgultam az utóbbi lassan egy évet, hogy mi alakul ebből az egészből. Ő volt plafonon, volt kibukva, volt minden. A diákhitel neki arra lesz elég, hogy a havi megélhetését állni tudja. A családja nincs olyan helyzetben hogy ki tudja fizetni a kolit, a kaját, mindent... Ha emellett tandíjat is kellene nyögnie, akkor igen valószínű, hogy nem menne egyetemre! Mérnöki szak mellett meg meglesem hogyan dolgozol össze félévente ennyi pénzt úgy, hogy a sulival ne csússzál! :)

Röghöz kötés... Nem tartom túl jó kifejezésnek és igen, diákként aláírnám, ha most kezdenék! Az egésznek a lényege, hogy aki a felsőoktatásban tanul, az fizet. Így vagy úgy, de fizet és ez szerintem így fair. A legtöbb országban ez már nagyon nagyon régóta így van, a mi kicsi országunk így is éppen elég sz*r helyzetben van. Egy várható és VISZONYLAG ésszerű döntést hoztak, csak baromira rosszul tálalták. Fizetsz, ha önköltségesre mész, fizetsz utólag (adóban), ha államira mész, fizetsz, ha hitelt veszel fel és fizetsz, ha külföldre mész. Hogy kinek melyik megoldás szimpatikusabb, avagy melyik a jobb megoldás azon hosszasan lehetne diskurálni.

Egy kérdés! Gondolod sokkal nehezebb lesz utólag külföldről kifizetni a tandíjat, mint most a szülők vállára rakni a terhet, esetleg meggebedni tanulás mellett a melóval is? Nem gondolom, de ez csak az én véleményem, nem kell vele egyetérteni! :)

Utolsó vagyok. Nézd... a szülők vállára rakjuk a terhet dologgal, nem is azokra gondoltam, akik probléma nélkül kicsengetik azt a pár százezret, hanem azokra, akik megakarják adni a gyerekeiknek a lehetőséget, csak éppen vagy össze tudják szedni a pénzt vagy nem. Az ismerőseim körében sajnos igencsak sok ilyen fiatal van. Rossz látni, hogy úgy jön be az egyetemre, hogy nem tudja következő félévtől jön-e még (avagy passzívra megy és megnyeri a lottót, hogy ne kelljen ott hagynia végleg a sulit) és nyilván a szülőknek sem lehet kellemes feladat a gyerek elé állni és közölni, hogy a következő félévre nem futja. Egyértelműen ezekre az emberekre gondoltam.

Én is dolgoztam az egyetem mellett egy félévet (mérnöknek tanulok, nem tudom említettem-e), baromira laza munkaidőm volt, de így is majd meg gebedtem. Sosem tudtam hazajönni a családomhoz hétvégente, nem volt időm a barátaimra, sem a páromra. Reggel 8-tól este 8-9-ig megállás nélkül suli és meló, kedvem és energiám sem volt már tanulni utána, márpedig valami tanulni vagy rajzolni, számolni való nálunk mindig van. Meg is látszottak a jegyeimen. Ráadásul éppen annyit kerestem amivel a havi megélhetésemet éppen csak állni tudtam. Szégyen nem szégyen, de úgy döntöttem a tanulás most fontosabb és megbeszéltem a szüleimmel, hogy ez így nem fog menni, így kénytelen vagyok továbbra is rájuk támaszkodni. Egy orvosi, vagy komolyabb mérnöki szak mellett (többiről nem beszélhetek), senki nem fog tudni annyit keresni, hogy a megélhetése mellett még tandíjra is legyen pénze. Márpedig a legtöbb helyen, ha önköltséges az ember, akkor nem jár ösztöndíj, nem jár szoc.tám, nem jár tankönyvtámogatás, nem jár semmi, ami kicsit is segítene anyagilag.

Mint említettem, itt nem a burzsuj szülők gyerekeiről beszélek, mert nekik valószínűleg az sem jelent problémát, hogy a félévi 2-300 ezren felül kifizessék a gyerek koliját + kaja + szórakozás, alsó hangon 40 ezer havonta. Emellett pedig a tankönyveket is lazán megveszik, de valljuk be, nem sok ilyen család akad sajnos. Ők pedig miért ne fizessenek utólag adó formájában (vagy attól függ hogy alakul), ha nekik jelen pillanat így sokkal jobb, avagy ez az egyetlen megoldás arra, hogy "gyerek" tanulni tudjon? Én nem gondolom, hogy ez egy sajnálni való dolog lenne! Te most fizetsz (és utána adózol is ha munkába állsz), az államisok nem fizetnek és később szintén adóznak. Ha külföldre mennek, akkor fizetnek és nem haza adóznak.... Szerintem elég fairnek hangzik és valahogy még mindig azt sugallja, hogy az államisok kicsit jobban jönnek ki a dologból.