Hova vennének át ilyenkor?

Sziasztok!

Én egy nagyon jó képességű, ugyanakkor beilleszkedési nehézségekkel küzdő 18 éves lány vagyok.

A beilleszkedési nehézségem (gondolom, nem volt nehéz kitalálni...) egy lelki betegségből ered. Sajátos nevelési igényűnek minősülök miatta.

(Annyira visszahúzódó vagyok, hogy csak pár emberrel és a tanáraimmal, ha számon kérnek, tudok beszélni. Kezdeményezni egyáltalán nem tudok, mert rettegek attól, hogy udvariatlanok lesznek velem. Beszélgetés közben nem nézek annak a szemébe, akivel beszélek. Ha kedvesek velem,könnyedén zavarba jövök.

Régebben súlyosabb gondjaim voltak, nagyon nehezen tudtam kordában tartani az indulataimat. Viszont ilyenkor nem másokat bántottam, hanem magamat (a földhöz vágtam magam), valamint rongáltam (székek, padok borogatása, dobálás...). Ez mára -szerencsére- enyhült, de azért még mindig megvan bennem a hajlam.

A szüleim -akármilyen hihetetlen, de- mindent megtettek azért, hogy olyan legyek, mint a többiek. Kaptam szép és kevésbé szép szavakat tőlük, sőt, nevelő célzatú is, de egyik sem használt. Sem ők, sem én, senki nem tehet erről, ilyen lettem.)

Szeptembertől kezdem a 11. gimnáziumi évfolyamot egy olyan iskolában, ahol elsősorban sérült fiatalok tanulnak (nem speciális iskola, hanem integrált, tehát sérült és ép fiatalok egyaránt jelentkezhetnek az iskolába és ugyanabba az osztályokba járnak).

Ezzel az iskolával nem vagyok megelégedve, mert lassúnak találom a tanítási tempót. (A tantárgyak többségénél a tankönyv feléig sem jutottunk el.)

Jó képességeimről akkor győződtem meg, amikor májusban úgy döntöttem, megnézem, mire vagyok képes. A májusi és a júniusi jegyeim -egy jegy kivételével, ami hármas, irodalomból- négyesek és ötösök.

(Addig nagy ívben lekakáltam a tanulást. Számos jegyem így is négyes és ötös volt, de a lustaság persze meglátszott a jegyeimen. A legtöbb jegyem hármas vagy az alatti volt.)

Mellesleg az osztályközösség sem túl jó. Sokan szóba sem állnak velem az osztálytársaim, és akár ha csak a tanárnak szólok valamiért (tudom egy kérdésre a választ, nem értek valamit, kész vagyok valamivel), már szúrós szemmel bámulnak rám, mintha azt üzennék, hogy: "Ki engedte meg, hogy megszólalj???". Ha késve érkezem, szintén ez van.

(Bezzeg hogy ha segíteni kell valamit nekik, már máris létezem.)

Az a tervem, hogy szeptembertől úgy tanulok, mint ahogy májusban elkezdtem, és félévkor átmegyek valahová máshová.

Szerintetek átvennének bárhová is, ha így folytatom a tanulást? És hová?

Van ilyen iskola egyáltalán? Bárhol az országban!(Fizetős lehetőleg ne legyen és agresszív, nehezen kezelhető fiatalok közé sem szeretnék menni. Egyéb kérésem nincs.)

A hasznos válaszokat előre is köszönöm.