Egyetemre járok, de azt érzem, hogy csak vesztegetem az időmet, mit tegyek?

A szüleim azt várják tőlem, hogy legyen egy diplomám. Amit valahol megértek, ők ezzel érzik teljesnek a felnevelésemet. Persze elismerem, hogy a diploma manapság szinte alapkövetelmény, de nekem akkor sem fontos. Hiszem hogy el tudok anélkül is helyezkedni. Dolgoztam 8 hónapig egy helyen diákként ahova fel is vettek volna állanóra. Persze nem álomfizetéssel, de 70-80 ezret megkerestem volna havonta, később pedig ha előléptetnek akár 160-at is. Tudom ez egy egyedülálló fiatalnak, aki önállósodni szeretne, kirepülni a családi házból és saját életet kezdeni, szóval erre kevés. Nem tudnék albérletbe költözni, azt fenntartani és mellette saját lakásra gyűjteni. Ehhez otthon kellene maradnom. Lényeg, hogy mindent egybevetve úgy döntöttem elkezdem az egyetemet. De főként azért, mert a szüleim ezt akarják és mert nincs jobb tervem egyelőre a jövőre nézve. Viszont a szakom, hát nem éppen ez az álmom. Közepesen nehéz, van amivel sokat kell majd szenvednem hogy meg legyen de azért úgy összességében véve megcsinálható, szóval nem az a baj, hogy azt érezném, hogy nem vagyok rá képes. Hanem egyszerűen úgy érzem, hogy csak lopom a napot, miközben dolgozhatnék is helyette. És visszavágyom a munkahelyemre. A melót élveztem, szerettem csinálni, a suli is jó, de csak mert új embereket ismertem meg akikkel jóban lettem és jól érzem magam velük. Közben viszont úgy érzem lopom a napot 0-24-ben. Ennek főleg az az oka, hogy hétfőtől csütörtök délig van órám aztán jövök haza és vasárnap délutánig semmi dolgom. Persze tanulok is közben néha, de az simán menne suli után is hétközben, vagy munka után. Már folyamatban van, hogy legye munkám a suli mellett is az üres napjaimon csak nem tudni mikor indul be a dolog. Lassan úgy érzem meg fogok zakkanni, ha nem lesz 1-2 héten belül munka. Mit csináljak, hogy könnyebb legyen?