Külföldön élek, de mégis nehezen megy az angol, mi lehet a baj, ez nem normális, ugye?

Én Spanyolországban élek lassan fél éve, és ugyanígy vagyok a spanyollal. Lehet, hogy nem normális, de akkor legalább ketten vagyunk normálatlanok :D

Én is éltem Angliában 2 évig, úgyhogy tudom, mit érzel. Szerintem csak az eleje ilyen nehéz. ma is világosan emlékszem, mennyire félte, mikor a leendő munkahelyemre először kellett telefonálnom. Aztán megoldottam, mert muszáj volt. És a többi akadályt is szépen sorban. Nekem nagyon sokat segített, hogy elkezdtem angolul olvasni (charitykben vettem olcsó könyveket vagy könyvtárból kölcsönöztem). Eleinte persze sokat kellett szótárazni, aztán belerázódtam. Meg egyszer itthon megvettem a Kis angol nyelvtan c. könyvet (Dohár Péter) és abból tanulgattam (mert rájöttem, hogy sokszor csak azért nem szólaltam meg, mert tudtam, hogy valamit nem tudok helyesen és inkább nem is mondtam). Én sem tudtam egyébként soha megszokni a mondatszerkesztésüket és a kiejtésem sem lett tökéletes, de ma már folyékonyan beszélek, írok, olvasok, ha kell tolmácsolok. Fel a fejjel, menni fog, de neked is tenned kell érte!

Ha már előtte tanultál angolul akkor illene minimális szinten tudnod. Mindenesetre nézz sorozatokat angol nyelven magyar felirattal, úgy könnyebb belerázódni.

Nem szabad elkeseredni! Én 10 évig tanultam MO-n angolul, a világ lehető legtöbb módszerét kipróbálva, rettenetesen sok energiát ráfordítva mind időben, mind anyagilag. Ma 1,5 éve élek Angliában mert otthon mindent feladva kiköltöztem tudván, hogy én a reménytelen esetek legkiemelkedőbb példája vagyok. Ha ez megnyugtat én sem beszélek, és nem is értem őket, pedig itt is járok egy tanfolyamra. Ezen kívül napi két órát tanulok önszorgalomból. Másnál egyharmad ennyi idő alatt kialakul a spontán folyékony beszéd. Nálam nem. Bár el nyökögöm amit akarok, meg ha döcögve is többszöri nekifutásra elintézek mindent magamnak, de az a beszédkészség amire azt mondják, hogy angolul gondolkodva megy, az még nagyon nem akar menni. És még álmodni sem álmodtam angolul. Még is egyet mondok: fel a fejjel. Sosem szabad feladni! És nem szabad türelmetlennek lenni. Én ha kell még tíz évet várok rá türelmesen, úgy hogy közben szorgalmasan tanulok, mert tudom, hogy el fog jönni a pillanat, amikor már nem kell gondolkodnom az angol beszéd közben. Azt ugyan nem tudom mikor, ám mégsem adom fel. Azért bevallom, már néha nagyon fárasztó. Kitartás!!!