Szerintetek rossz ötlet otthagyni az egyetemet?

Hát sokan 18 évesen végezve se tudnak haladni sokra. Inkább az a baj, hogy a szülők nem bírnak eléggé eltartani. Nincs elég generációs vagyon átadás felét. Egyetemisták a legszegényebb éveit éli meg ilyenkor.

Ha van jogsit, akkor futár lehetsz. Az nem eléggé monoton.

Gyógypedagógiát kellett volna választani, mert sima szakos tanárként hamar bele fogsz fásulni.

A kérdés az, hogy szereted-e a szakodat? Akarsz-e tanár lenni, vagy nem? Ha elvégzed a szakod, akkor tényleg ebben akarsz dolgozni? Mert, ha nem akkor 0 értelme van. Mi az ami érdekelne helyette? Tanulni akarsz épp vagy csak dolgozni? Ne hidd, hogy a levelező is gyerekjáték.

Én 4 szakma után mentem egyetemre. Szüleim nullát támogatnak benne. Mondhatni még lelkileg sem, nem hogy pénzben. Levelezőn vagyok, amit én fizetek, de még így is csak viszem a pénzt itthonról, mert a tandíj+autó fenntartás, meg alapvető dolgok, amik a munkámhoz kellenek azok rám várnak(pedig egy 26 éves autóm van, amit én magam szerelek, ha kell, meg én tankolom). Én meg pont amúgy fordítva vagyok. A munkámat rühellem, gyűlölöm, és csak az egyetemen érzem magamat nyugodtan. Úgy érzem, hogy annak van értelme, hogy ott ülök, a munkámnak meg semmi értelme sincs, csak és kizárólag a saját magam fenntartása érdekében végzem. Vezetni, és szerelni szeretek, szóval mentőövnek arra gondoltam, hogy idén nappalin elkezdem az autószerelő technikusit duálison, mellette meg marad a levelező. Így nagyrészt szinte csak tanulnom kell, és koli által itthonról is megszabadulok(Mert itthon is teher vagyok). Meg kapok pénzt is, ráadásul azt szeretni is fogom, mert szerelni szeretek. Meg jelentkeztem futár pozícióra, mert a vezetés nekem nem okoz gondot(volt, hogy egyben vezettem 8-10 órát szünet nélkül, és nem szenvedtem annyira, mint a mostani munkahelyemen, ahol minden egyes perc egy kín).