Élvezni teljesen a nappali mesterképzést vagy dolgozni mellette mindenképp?

Most végzek alapképzésen, lett egy év “gap year”-em. Jövőre kezdeném az álom mesterképzést, csak nappalin indul. 15 éves korom óta dolgozok, van nagyobb megtakarításom, sose a szüleim tartottak el. 24 vagyok, és mindenki körülöttem felnőtté kezd válni. Dolgoznak, fix életük van. Szeptemberben kezdeném a mestert és gondolkodok szakmán belül elhelyezkedni (gyerekekkel fogok foglalkozni, pedagógus vagyok) mert köt egy ösztöndíj, de arról le is mondhatom. A dilemmám ott van hogy heti 15 óra nem tűnik soknak, de nappali mester mellett nem tudom mikor lenne időm tanulni. Én még élném a diákéletet, TDK-znék amit alapképzésen bánom hogy kihagytam. Ráadásul 6 óra tömegközlekedéssel az otthonom, ahova mostanság egyre jobban vágyok. Jelenleg Pesten vagyok, így minden könnyebb. Ha elkezdek óraadóként dolgozni, úgy érzem túl kötött lenne az életem amit nem akarok. Viszont vidéken nem lesz diákmunkám, csak ösztöndíjam…

A gyerekeket nem hagyhatom ott akármikor, ha letelik a mester úgyse maradnék abban a városban

Szóval ti mit csinálnátok?

(Mindig volt diákmunkám, most is van, tehát nem az anyagi része feltétlen a mérvadó)

Azt érzem én vagyok lemaradva és nekem is kellene már 25 évesen munkatapasztalat.