A gimnáziumban a 9.-10. évi jegyek tényleg nem számítanak, csak 11.-től?

Azaz ha valaki főiskolára vagy egyetemre szeretne menni, csak 11.-től számítanak a jegyek a felvételibe?

Én most 10.-es vagyok, és sajnos év elején több tantárgyból is leromlottam, mert hát ez a gimi, ahova járok, kva nehéz, és nagyon nagyok az elvárások, DE már néhányból sikerült jó jegyet szereznem.

Viszont anyám év eleje óta folyamatosan kikészít azzal, hogy ha szar jegyeket kapok nem lesz belőlem semmi, és hiába mondom neki, hogy nem mindig a jegyek határozzák meg azt, hogy ki milyen okos és tehetséges, és az osztályfőnököm azt mondta, ezek a jegyek még nem számítanak sehova, úgyhogy nyugodjunk meg. Anyám azt sem érti, hogy ez már nem a régi fajta oktatási rendszer, amiben alig voltak követelmények, hanem ez már sokkal nehezebb, és sokkal nagyobbak az elvárások, és az, hogy nekem is vannak rossz időszakaim, amikor szar jegyeket kapok, egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy nem lesz belőlem semmi.

Ő váltig állítja hogy azért kaptam rosszabb jegyeket, mert nem tanultam semmit a dolgozatokra, és most sem akarok egyáltalán tanulni, pedig ez rohadtul nem így van, hiszen minden dolgozatra tanulok, csak éppenséggel nem mindegyik sikerül ugyanúgy és jól, mint ahogyan a felnőttek sem tudnak mindig egyformán teljesíteni a munkahelyükön, csak hát ez ugye elnézendő dolog, mert ők felnőttek, a gyerekeknek meg mindig tökéletesen kell teljesíteniük, és sokat kell tanulniuk, mert ez az elvárás.

Csak sokan (legfőképpen a tanárok) nem gondolnak bele, hogy a tanuláshoz normális családi háttér is kell, nem olyan, hogy állandóan csak a kiabálás, viszálykodás megy.

Sokat is kell utaznom, ami szintén nem piskóta, abban is nagyon elfáradok.

Na mindegy, de már azt is sokszor mondtam anyámnak, hogy 16 éveseket már egyáltalán nem ellenőrizgetnek a szüleik, meg azt sem tudják, hogy a gyereknek van-e házija, meg milyen jegyeket kap - persze ez sem feltétlenül jó, de édes istenem, az én eletem, hagy döntsem már el, hogy mi szeretnék lenni, elvégre nem az a lényeg, hogy arra a tantárgyra feküdjek rá, amelyikkel tovább szeretném vinni, (angol & német) és ott találjam meg a helyem, ahol boldog leszek, szerintem más nem számít.

De anyám feszt más gyerekeket fúj, hogy ez is kitűnő, meg az is kitűnő, meg szorgalmas, bezzeg én.