Mennyire tűrhető egy olyan órarend, ha az egyetemen (a neptunon) egy nap 10 perces szünetekkel egymás után 6 másfél órás kurzust sűrítek be?

Attól függ, hogy konkrétan milyen tárgyak kurzusairól van szó, illetve hogy elegendő idő-e 10 perc, hogy könnyedén átérj az egyik helyről a másikra.

A kurzusok nehézsége erősen változó szokott lenni, s nehéz tárgyak esetén szerintem túl sok lehet ennyit besűríteni egy napba. Nem vagyunk egyformák persze, de egy ennyire sűrű nap végén az utolsó gyakorlaton már nem biztos, hogy tudnál rendesen koncentrálni. Egy feladatmegoldós, matekos-fizikás gyakorlaton, lefárasztott aggyal lehet, hogy csak szenvednél; s úgy ülni a gyakorlaton, hogy nem tudsz mindent követni, annak bizony nem sok értelme van.

Vannak egyetemek, ahol jó távol vannak egymástól az épületek, s vannak oktatók, akik rendszeresen tovább tartják az órákat, mint az az órarendben le van írva. S ha emiatt gyakran késve érkezel a következő órára, az bizony lehet, hogy nem túl jó fényt vet rád az oktató szemében. Ráadásul vannak oktatók, akik névsorolvasással kezdik az órákat, s aki késik, az hiányzásnak számít. Nem is szólva arról, hogy egyes gyakorlatok röpdolgozattal kezdődnek, s így magaddal tolsz ki, ha 5 percet késel: miattad az oktató nem fogja meghosszabítani a dolgozatra szánt időt.

Hát attól függ. Én még mindig jobban szerettem az ilyen napokat, mint amikor volt ugyanennyi órám, de úgy elszórva, hogy ilyen 1 órás szünetek is voltak közben, és este 9 után végeztem.

De pl. a tesire odaérni tényleg necces lehet, ha más helyszínen van. Meg gondolom a gyakorlatokon azért nem ártana ott lenni fejben.