Milyen lehetőségeim lennének nappali tagozaton?

Én egy 20 éves srác vagyok és jelenleg egy szakmunkásképzőben tanulok kőművesnek, most vagyok 2.os. Még lenne 1,5 év hátra, de én nem szeretném ezt tovább csinálni, mert sem szellemileg, sem fizikailag nem bírom. Szellemileg azt értem, hogy állandóan szivatnak. Az oktatótól kezdve, a többi diákon át, néha még a munkások is. Elvileg 7 órától kezdődik a gyakorlat, ahhoz képest 6ra berendel az oktató minket a cég telephelyére. Hogy minek, azt szerintem még ő maga sem tudja. Na mindegy, bejárok, de ezért kelnem kell 4:50-kor...5:30-kor indul a buszom. A másik pedig az, hogy én asztmás vagyok és az orvos is megmondta, hogy a lehető legrosszabb szakmát választottam, de hát istenem, máshol nem volt már hely. És azt javasolta, hogy ha már így állok, akkor bróbáljam meg nem erőltetni magam és ne idegeskedjek, mert attól is befulladhatok. Ahhoz képest ma is engem dolgoztatnak a többiek, az okató le sem *zarik minket. Ha dolgozunk az a baj, ha nem akkor az. Hiába mondom, hogy én nem bírok úgy, mint ők, nem érdekli őket. ha meg nem csinálom, akkor egyből nekem állnak, hogy miért nem dolgozok és az oktató is, hogy ha nem csinálom akkor menjek haza, igazolatlan.

Most már nagyon bánom, hogy annak idején nem tanultam a szakközépben. És arra lennék kíváncsi, hogy lenne-e nekem valami lehetőségem arra, hogy nappali tagozaton (ha lehetséges, akkor korombeliekkel) éretségit szerezhessek?

Mert nekem tetszene ez a kőműves szakma, de hogy itt, iyen körülmények között nem lesz belőlem kőműves, az is biztos. 2.os tanuló ne furikoljon már + földetlapátoljon, könyörgöm!