A szüleim nem engedik, hogy azzal foglalkozzak, amivel szeretnék... Szerintetek mit tegyek?

Legalább valami értelmes szakot erőltetnének rád (pl: infó, orvos) ahonnan kizuhansz az első félévről motiváció hiányában, na de "kisgyermekgondozó és nevelő"!? Még a végén télleg elvégzed bazzeg'

Amúgy meg mi ez a nagy támogatási kényszer, életképtelen vagy vagy mi? Megfogod és 18 éves korod után elkezded azt tanulni amit szeretnél akár támogatnak akár nem. Ilyen büfészakkal mint a kisgyermekgondozó úgysem vinnéd semmire.

Aranyos vagy, Kérdező, tipikus kamasz. Ezek teljesen normális vágyak, érzések, de még nagyon sokat fog(sz) változni. Ne a szüleidre legyél mérges, ők teljesen normálisak. Jót szeretnének a lányuknak.

Forgatókönyvíró lehetsz kisgyermekgondozóként is simán, ehhez nem kell külön végzettség. Én voltam profi forgatókönyvíró, saját TV-sorozatom is volt, IMDB profilom is van. ;) Nem volt médiás végzettségem, viszont ahhoz, amiről írtam, volt.

Visszatérve, ha már most is írsz történeteket, az remek. Tedd fel őket valahová, wattpadra stb. és gyűjts olvasótábort. Ha van ismerősöd, aki TV-nél vagy rádiónál dolgozik, akkor kéredzkedj be hozzá tanulni.

Első körben azonban az irodalom és nyelvtan órákon kellene figyelned, mert a stílusodat olvasva sok hibával dolgozol még, és a stílusod sem elég kiforrott.

E mellett hallgass a szüleidre, és próbálj meg olyan szakmák / szakok felé orientálódni, amelyekből meg is lehet élni, mert a szövegírás... nagyon nehéz karrier.

Most utánanéztem: tavaly a Színház- és Filmművészeti Egyetem mozgókép (filmírás) szakára 33 első helyes jelentkezőből 7 főt vettek fel. S nem véletlenül ennyire alacsony a keretszám, hanem azért, mert iszonyú kis kereslet van forgatókönyv-írókra. Valószínűleg még ez is túlzás, mert évente 7 forgatókönyvírót sem tud felszívni a hazai televízió- és filmipar. Gondolj csak bele: évente Magyarországon átlagosan 10-15 nagyjátékfilm készül, s ehhez még hozzá lehet csapni a kereskedelmi televíziók néhány szappanoperáját, s ezzel teljesen kifújt. S egy nagyjátékfilmhez elég egy forgatókönyvíró mondjuk 1-2 hónapos munkája; s egy folytatásos tévé-szappanopera sem hiszem, hogy kettőnél több forgatókönyv-írót foglalkoztat állandóan. Más szóval sokat mondok, hogyha 10 ember meg tud pusztán forgatókönyv-írásból élni Magyarországon, s ehhez képest ÉVENTE végeznek heten! Nem kell észlénynek lenni ahhoz, hogy valaki ez alapján belássa: a végzősök döntő többsége örökre kénytelen lesz más munka után nézni. Egy dolog, hogy mi az álmod, és egy másik dolog, hogy milyen hihetetlenül nehéz ezen a pályán elindulni és abból tartósan megélni. Vannak kőkemény munkaerőpiaci realitások, s ezek elől nincs menekvés.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy mondj le az álmaidról, hanem azt, hogy előre tudnod kell: ha ebbe a fába vágod a fejszédet, erre akarod az életedet feltenni, akkor kb. 1-2%-os esélyed van a tartós sikerre, még akkor is, ha kimagaslóan tehetséges vagy. Persze azzal nem veszítesz, hogy megpróbálod erre a szakra a felvételit, de készülj fel lélekben arra, hogy:

1. Többszöri próbálkozásra sem tudsz bekerülni.

2. Bekerülsz és elvégzed, aztán pedig 95%-os eséllyel csukott ajtókba ütközöl, és az égvilágon senkit nem találsz, aki tartósan foglalkoztatna. S akkor ott állsz majd használható diploma nélkül, s elmehetsz titkárnőnek, amíg át nem képzed magad levelezőn valami egészen más területre, hogy meg tudj élni.

Nyilván a szüleid sem jól járnak el, hogy ordibálnak veled, mert tiszteletben kell tartani az emberek vágyait. De neked is fel kell fognod 16 évesen, hogy a kockázat, hogy több évet elvesztegetsz a fiatalságodból egy olyan projektre, amely jó eséllyel zsákutca, rendkívül magas. A valós élet nem egy romantikus regény, ahol a főszereplő álmai megvalósulnak. Általában a művészeti pályákon nagyon-nagyon sok az olyan ember, aki a tehetségessége ellenére sem tud soha érvényesülni, sikereket elérni.

Elkezdtél egy szakmát, most már ezt fejezd be! Adni fog érettségit, illetve egy szakmát. Ezzel már előrébb leszel, bár munkát nem hiszem, hogy fogsz benne kapni, mert barátnőm is ezen végzett, és munkanélküli, mióta elballagott/1 éve/. Másik barátnőm meg ugyanezzel a szakmával eladó lett. Egyszerűen nincs munka benne. Na, mindegy.

Írsz egy jó érettségit, aztán felvételizel oda, ahova szeretnél, mellette dolgozol, és finanszírozod a szállásod/egyetemed. Felnőtt leszel akkora már, úgyhogy ezeket mind megtehed. Nem vagy köteles oda jelentkezni, ahova ők mondják, de akkor nyilván valószínűleg nem fognak fizetni egy vasat sem az egyetemedbe. Így marad akkor vagy a sok-sok munka, vagy a diákhitel/én ezt ezerrel kerülöm, de ha neked belefér utána nézhetsz, hogy működik majd/.

Én is magamnak dolgozom jelenleg, hogy egyetemre +technikusira járhassak, és elérjem a céljaimat. Hidd el, nagyon sok nélkülizéssel jár/nem feltétlen anyagi nélkülözèssel/, de megvan az ára. A sok bent töltött munkaòra, a hosszú utak, hogy elkoptak a barátaim a munkamániám miatt, sokszor egész éjszaka úton vagyok, meg dolgozom 40 fokban, 60 fokban, -10 fokban, elviselem a sok primitív kollégát, a nyomorgást, stb. De emellé férjen bele a tanulás, és az önfejlesztès is. Párkapcsolat, bulizás szòba sem jöhet. Nem fér bele. Hát, ez vár rád is, de az nyugtat, hogy lesz majd ettől jobb is. :) Jelenleg is szarban vagyok, de rajta vagyok az ügyön, hogy kimásszak. Tegnap már félig sikerült intézni valamit, aztán haladok előre, ahogy eddig.

Ha lehetek diszkrét szerintem egyik sem egy túlfizetett szakma…viszont nem tudjuk, hogy a mostani szakodat mikor kezdted el…ha már a felénél jársz érdemes befejezni…akkor is, ha esetleg fizetősön vagy mert gondolom a szülők fizetik és ilyen szülők mellett akkor nincs más választásod….forgatókönyvíró bármikor lehetsz!

Ha ezt elvégeztem utána lesz munkád és amellett tudsz tanulni…nem áll meg a világ csak azért mert 2-3 év kimarad az életedből, az sem feleslegesen.

Ha már lesz munkád és elköltözik úgysem mondják meg a szüleid, hogy mit szabad és mit nem.