Hányan esnek ki az egyetemről?

Az ő dolguk, hogy mit csinálnak. Ha elég pontjuk van a szakhoz, akkor miért ne próbálhatnák ki, hogy megy-e nekik? Ha időközben rájönnek, hogy mást szeretnének, akkor majd váltanak vagy megcsinálnak egy másik szakot is. Azt meg mégis honnan tudod, hogy valakinek nincs meg az esze ahhoz, hogy elvégezzen egy szakot? Ha valaki be tud kerülni, akkor az kellő szorgalommal el is tudja végezni. Attól, hogy középiskolában bukdácsolt töriből, még simán lehet matematikus professzor, vagy ha valakinek nem megy a kémia az attól még lehet sikeres jogász. Nem mindenki akar megszakadni középiskolában azért, hogy 5.00 legyen az átlaga (ami egyébként később senkit se fog érdekelni), hanem inkább kiélvezi a diákéveit, de ettől még az egyetemet komolyan veheti. De ha végül ki is bukik, akkor mi van? Legalább megpróbálta, ha bele se kezd valószínűleg örökre benne marad, hogy mi lett volna ha..

Az ilyen típusú emberek miatt van egy csomó önbizalomhiányos ember manapság. Tudod hányan meg se próbálnak egy nehezebb szakot mert a környezetük azt mondta, hogy nekik úgyse menne, inkább bele se kezdjenek? Vagy szerinted hányan mennek inkább egy jól fizető szakra az álmuk helyett, mert a szüleik "jó életet" akarnak nekik, aztán már az egyetem második évében kiégnek, mert gyűlölik amit tanulnak? Inkább bíztatnád az ismerőseidet, hogy elérjék a céljaikat.. Komolyan annyival jobb lenne a világunk ha mindenki a saját dolgával törődne és nem mások életében vájkálna.

Sokan kiesnek az egyetemekről vagy szakot váltanak,

de sokan ott teljesednek ki igazán, hiszen mégis csak azt tanulod, ami "szeretnél" nem pedig úgy mint középsuliban.

Nekem nem egy olyan ismerősöm van akiről hasonlókat elmondhattam volna mint te az első bekezdésedben és meglepően az egyetem sokkal jobban ment nekik, sokkal jobban tanultak rá stb.