Vannak olyan emberek, akik 1-12 kitűnő tanuló volt, még az érettségijük is kitűnő lett, aztán egyetem még sem ment annyira neki ?

Attól függ hova jártak 1-12 illetve hova mentek egyetemre. Szerintem van ilyen bőven, nem az osztálytársaidhoz kell mérni magad, inkább országos szinten nézdd vagy megyei szinten minimum.

Ha így átlátod és úgy is jó vagy, akkor nem a képességeid hiánya miatt fogsz kibukni, de persze még így is lehet, pl elveszted a motivációdat, történik valami (pl gyerek születik) stb.

Sokan vannak, akik egyetemen meglepődnek a szinttől.

Ha elitebb gimibe jársz, akkor annyira talán nem lesz vészes, bár ugye szaktól is függ.

(Kettes vagyok.)

Jó általános iskolába, majd még jobb gimibe jártam. Nem voltam mindig full kitűnő, de a lényeges éveket, tantárgyakat meg tudtam nyomni, ha akartam. A felvételi tárgyakból mind ötös voltam (sőt, az utolsó két évben mindenből).

Én végig kitünő voltam 1-12 az összes érettségim 90% feletti lett orvosi szakra mentem és ott is 4,5 feletti átlagot hoztam.

Annyi hogy lényegesen többet kellett készülni az egyetemen de ha valaki ilyen eredményekkel rendelkezik és továbbra is komolyan veszi a tanulást szerintem lehetetlen hogy ne bírjon egy egyetemet elvégezni. Max akkor nem fog menni az egyetem ha nem érdekli amit ott oktatnak és rendszeresen nem készül rá.

Lehet pár embert megsértek, de egy kis vidéki városi gimi és egy jó városi gimi közti különbség nagyon nagy. Attól is függ, hogy milyen egyetemre megy az ember, mert vannak köztudottan szivatós szakok és vannak nagyon egyszerű szakok.

BME-t végzett mérnök vagyok, a félév végi átlagaim jobbak lettek (4.5 - 4.7 közötti), mint a gimis év végi átlagaim (4.0 - 4.1 közötti). Szimplán azért, mert az egyetemen olyan dolgokról tanultam amik érdekelnek, gimibe egy csomó tárgy anyaga hidegen hagyott, nem érdekelt Arany János életrajza így nem tanultam meg, nem érdekel Kína Csin dinasztia története ...

En is jó altalanosba jártam, gimibe is elitgiminek asszocialt gimibe jártam. Bár 11.tol már nem voltam kitűnő, becsuszott 1-2 negyes és az erettsegim se lett kitűnő, a matekon kívül mind otos lett az egyetemen mégis szenvedtem első évben. Gimiben mindennap mikor hazamentem nekiálltam tanulni es fel sem álltam amíg nem ment 100%ra. Na most ez itt annyira nem megy, egyrészt az anyag mennyisége és az időhiány miatt, én elég lassan is tanulok, főleg a nem magolos tantárgyakat, és itt erre általában nincs idő.

Fogorvosira járok, így nyilván elég nehéz volt főleg egy faktos kémia biosz szinthez képest, sokszor 2-3 órákat aludtam a vizsgák előtt kb sírva mentem be annyira féltem és kimerült voltam és még így sem lett otos, aztán rajottem hogy a pihenés az alapja minden megemésztett információnak, és ugyanolyan fontos mint a tanulás. Most is akadnak olyan napok vizsga/zh előtt mikor 3 orat alszok de igyekszem betartani a minimum 7 óra alvást. Miota így csinálom jobban megy.

Én ismerek olyat, aki relatíve rossz tanuló volt középsuliban, csak másodikra vették fel egyetemre (ELTE ÁJK), de azt elvégezte cum laude-val úgy, hogy nagyon kevés hiányzott a summa cum laudehez.

Olyat is ismerek, aki viszont mindig kitűnő volt, a SOTE-n pedig örült a ketteseknek, végül jó nagy szenvedéssel lett csak orvos.

Ezeken túl olyat is ismerek, aki középsuliban is kitűnő volt, majd az egyetemen is végig az volt.

Végül pedig olyat is ismerek, akinek a középsuli se ment, végül pedig sehova se vették fel, így nem ment egyetemre.

Ahány ember, annyi élethelyzet. Mindenre találunk példát.

Ami engem illet, nekem mindig csak az ment, ami érdekelt. Így középsuliban is mindig volt olyan tárgyam, amiből a kettesért mentem (másból pedig OKTV-n indultam...), és egyetemen is volt olyan tárgyam, amiből a túlélésre mentem (másból pedig OTDK-n indultam...). Minden egyéni motivációtól függ. Aki képes minden nap órákat tanulással tölteni, mert annyira fontos neki mindenből a jó jegy, az szerintem egyetemen is képes bármilyen szakot jó eredménnyel elvégezni.