Az egyetemisták hogyan tartják rendben az életüket párkapcsolat mellett?

Ezért lett vége az előző párkapcsolatomnak. Az exem állandóan cseszegetett azzal, hogy miért tanulok ennyit.( orvosira járok)

Végül szó nélkül kimondtam, hogy vége , ennyi volt. ( most a csávó egy mekiben dolgozó , mellette okj-t végző lánnyal jött össze . )

Ha nem érti ezt meg, vége lesz a kapcsolatnak. Majd találsz mást, például egy szaktársat, aki tudja min kell átmenni és ezt elfogadja.

Orvosira jártam, a párommal ott ismertük meg egymást, így a sok tanulás és viszonylag kevés együtt töltött idő nem volt olyan furcsa, mind a ketten elfogadtuk ezt.

Nagyon megértő pár kell hozzá! És sok-sok kompromisszum. Mikor megismerkedtem a párommal (5 éve) egyetemre jártam, nappalin. Rengeteget tanultam, órákra jártam, magoltam éjjelente, sírtam, stresszeltem. Megértette, hogy habár mindig tiszta a lakás és kaja is van mindig főzve, plusz időm pl. vizsgaidőszakban nincs. Így ő addig saját hobbiját űzte. Hétvégente beszorítottunk egy-egy mozit, vacsorát, stb. Most 5 évvel később teljes állás mellett végzek egy másik levelező szakot.

Napjaink: Munka, majd hazaérek, párom addig elmegy (teniszezik) 1-2 órát vagy barátokkal találkozik. Náluk ez ilyen fix program. Hazajön, tanulok este pedig tanulok mellette, összebújva. Mikor szünetet tartok beszélgetünk, elvagyunk. Hétvégente ugyanúgy 1-1 kisebb program, szülők látogatása. Hazatérve tanulás, amíg ő lefoglalja magát. Nagyon megértő a sulival kapcsolatban pedig ő nem járt egyetemre. Az első években volt 1-2 kisebb konfliktusunk, de már megtanulta kezelni. Attól kiegyensúlyozott a kapcsolatunk és mindig van rá annyi időm, ha tanácsra/meghallgatásra van szüksége.

*Előző vagyok: azt kihagytam a sztoriból hogy ő nagyon gyakran dolgozik szombatonként, így nálunk a vasárnap a pihenő nap csak. Én sem szólok érte, hogy hétvégén miért dolgozik.

Meglehet találni azt a párt aki meg fog érteni de nem egyszerű összerázódni.