Mennyire nehéz a Villamosmérnöki kar az egyetemen?

Nekem könnyű volt.

Kitűnőre végeztem a BME-n, átlag heti 10 óra tanulással.

BME-ről tudok nyilatkozni: Nyilvánvalóan nehéz, rengeteg tanulást igényel, de ha motivált vagy nem teljesíthetetlen. Nekem is sikerült csúszás nélkül, egészen jó átlaggal végezni, és a baráti köröm nagy részének is.

A kulcs a rendszeres készülésben van. Ha bejársz az órákra, ott figyelsz, és mellette otthon is készülsz minden órára, akkor nagyjából mindegyik zh/vizsga teljesíthető, ha előtte pár napig intenzív tanulsz rá. A tanulásban elmondhatatlanul nagy segítség a VIK Wiki nevű oldal, ott tárgyanként lebontva találsz jegyzeteket, példamegoldásokat, régi zh és vizsga feladatsorokat és tippeket a tantárgy teljesítéséhez. Itt megjegyezném, hogy nem kevés tárgy van a képzésben, aminek a teljesítéshez elég 10-20 típusfeladat betanulása, ami az elmúlt 4-5 év zh feladatsorainak végigoldásával kb. meg is van. Ezt az oldalt akár most is átböngészheted, hogy kicsit többet megtudj arról mit is tanítanak az egyetemen.

Ez az óráról-órára való készülés elméletben elég jó módszer, de gyakorlatban amikor besűrűsödnek a zh-k, a házi feladatok, akkor már nehezen tartható. Én nagyjából a zh időszak kezdetéig (kb. 6. hét) tudtam tartani általában, onnantól hétről-hétre, zh-ról zh-ra készültem, úgy hogy természetesen azért valamennyire figyelemmel követtem a többi tárgyat is.

Nekem ez így bevált, de azért eléggé stresszes volt. Persze nincs olyan tökéletes módszer ami mindenkinek beválik, idővel kitapasztalod, hogy mi az ami neked működik. A középiskola után mindenképp nagy lesz az ugrás, ez igazából az első félév legnagyobb nehézsége. Idővel könnyebb lesz, no nem a tananyag, de beleszoksz az egyetemi létbe.

Ha leszámítjuk a néhány valóban nehéz, "szívatós" tárgyat, amiből félévente mondjuk 1-2 lesz, akkor általában azok buktak meg akik, mondjuk egy 10. héten íratott zh-ra pár nappal előtte kezdtek tanulni úgy, hogy a 3. hét anyagát sem értették. Ez a módszer is néha működik (néha meg nem), de ha nem vagy zseni, akkor nem javaslom. Egyébként van mindenből pótzh, néha pótpótzh is, szóval ha valami nem sikerül elsőre az nem a világ vége, de ha több ilyen is felgyűlik, akkor nagyon-nagyon megnehezíted a saját dolgodat.

A mintatanterv szerint minden félévben 4 vizsga van, és 4 hétből áll a vizsgaidőszak. Én ezt mindig kevésbé éreztem stresszesnek, mint a szorgalmi időszakot. Itt ugye már nem kell órákra bejárni, laborra készülni, házikat leadni, hanem dedikáltan tudsz foglalkozni a vizsgára készüléssel. Ha meglett az aláírásod egy tárgyból, az már mutatja, hogy legalább nagyjából képben vagy. Még ha a vizsga általában nehezebb is, azért fel lehet rá készülni.

Ha szeretnél idejönni, akkor mindenekelőtt matekból legyél résen. Ha magabiztosan tudsz határértéket számolni, deriválni, és legalább néhány alap integrálási módszert ismersz (nekünk fakton kb. ennyi volt) és mellette az alapokat tényleg jól tudod (különösen a szögfüggvényeket emelném ki, az később is nagyon fontos lesz), akkor is lesz sok új dolog Matek A1-ből, de ha mellé szépen készülsz rá, akkor nem fogsz annyira megszenvedni vele, mint mások. Ha szeretnél kicsit extrábban készülni, akkor a komplex számok számokat nézd át (algebrai, trigonometrikus, exponenciális alak és velük való műveletek). Matek A1-ből tanítják, de az egész képzés alatt folyamatosan találkozni fogsz velük, sokat segít ha tényleg alaposan megérted a témakört.

A fizika nem annyira nehéz, mint ahogy elsőre gondolná az ember. Első évben van Fizika 1 és 2, alapoktól indul, de a tempó azért gyors, egy erős faktos tudást szedj fel előre, akkor nem lesz annyira nagyon nehéz. Persze nem tudom mit értesz az alatt, hogy kevésbé megy. Ha mondjuk azt, hogy rendszeres tanulással is a 3-asért küzdesz középiskolában, akkor nem feltétlenül javasolnám ezt a pályát. Ha azt, hogy matekból vagy igazán erős, és ahhoz képest fizikából valamivel gyengébb, akkor az egyáltalán nem kizáró tényező. Nem ismerem a körülményeidet, lehet a matek tanárod nagyon jó, a fizika pedig kevésbé, akkor menj utána a neten tananyagnak, ez az egyetemen is szükséges lesz (elsősorban angolul, minimum egy erős B2 tudás szükséges lesz a későbbiekben is). A Fizika 1, 2 nem tartozik a teljesíthetetlen tárgyak közé. Persze aztán Elektromágneses Terek Alapjaiból érhetnek meglepetések, fogalmazzunk így, de az úgy is később van a tantervben, aki odáig eljut, az már nem fog amiatt kibukni, legfeljebb nem sikerül első nekifutásra.

Amit a matek és a fizika mellé ajánlok előkészülésnek az a programozás. Első félévben C nyelvet tanítanak, teljesen a nulláról, de itt is igaz, mint mindennél, hogy a tempó gyors. Alapvetően egy szemléletmódot szeretnének átadni, ezért a tantárgy sok, és rendszeres készülést igényel, nagyon jó példája annak, amit NEM lehet a zh előtti napokban megtanulni. Ajánlom bármelyik ingyenes youtube-os kurzust van elég sok, szerintem nem nagyon lősz mellé egyikkel sem. Nem mondom, hogy nagyon-nagyon el kell mélyülni benne, persze ha megtetszik és így történik az csak jó. De ha felszedsz egy alap tudást, mit tudom én eljutsz a pointerekig, rendező algoritmusokig, stb., akkor már lesz egy jelentős előnyöd ahhoz képest, mint ha teljesen 0 tudással ülnél be, amit nem is ajánlok.

Én is úgy kezdtem, hogy semmi elektrós tudásom nem volt, csak annyi alap hálózatelmélet amennyit gimiben fizikából tanítottak. Én úgy vettem észre, hogy akik gimnáziumból jöttek, annak a többsége ilyen volt, ezért ezt semmikép sem mondanám kizáró tényezőnek. Akik gimiből mennek erős matekos alapokkal, azoknak általában valamivel könnyebben megy a matek, fizika, akik szakközépből, vagy akárhogy is hívják mostanában, azoknak valamivel könnyebbek a szakmai alapozó tárgyak, digitális technika, elektronika, elektrotechnika. Nyilván a legjobb az, ha valaki gimiből megy, jó matekos és mellette kiskora óta bütykül otthon, ők hatalmas előnyben vannak az első 2-3 félévben. De nem kell megijedni, nincsenek túl sokan, maximum 10-20%, és rajtuk kívül is rengetegen végzik el az egyetemet, és lesznek nagyon jó szakemberek.

Összefoglalva: Nehéz, talán a legnehezebb mérnöki szak, de ha felkészülten állsz neki, és komolyan veszed a tanulást, akkor menni fog. Így is lesznek húzós pillanatok, de átfogsz tudni lendülni az akadályokon.

Nagyon elvont szakma. A mérnöki szakok közül a legtöbb absztrakt gondolkodást kívánja, főleg az olyan szakirányokon, ahol nincs kézzel fogható eredmény (pl: digitális rendszerek, hírközlés, jelfeldolgozás)

Nekem könnyű volt, mert nagyon szeretem a szakmát. Ez nem azt jelenti, hogy nem tanultam volna, hisz nekem is tanulni kellett, de azt örömmel tettem. Lényegtelen ki mennyit tanul. Pontosan annyit kell tanulni, amennyi idő alatt Te megérted a tananyagot.

Én annyi elektronika tudással mentem egyetemre, amennyi gimiben le lett adva. Nulla szakközép, nulla technikusi tudásom volt.

Inkább a matematikára kell gyúrni. A fizika az könnyű, nem azon szoktak hasalni az emberek. Illetve még a programozás ami szokta szórni a népet, mert azt nem lehet magolni semennyire. Vagy tudsz algoritmikusan gondolkodni, vagy nem, de tanulható!

Amit tudok ajánlani: matekozz sokat emelt szinten, meg kezdj el valami programozást (bőven elég a Python, nem kell azonnal low-level C-vel indítani, bár becsülendő ha bevállalod)

Az alapozó tárgyakat simán lehet hozni, nem vészesek. Majd ott lesz már igazán szakmai a dolog, amikor bejön a szabályzástechnika, energetika, villamosságtan/jelek-rendszerek, elkezdtek mikrokontrollerezni, FPGA-zni, nagyfesz laborozni, oszcilloszkópozni.

Csak ki kell bírni az elejét, aztán jön a zamatos-ízes része, ami miatt szeretik a szakmát az emberek!

Évfolyamelsőként és diplomadíjazottként végeztem (szóval ilyet is el lehet érni csak gimis tudással indulva)