Nem tudom mit tanuljak tovább egyetemen, szerezzek előtte szakmát? (Több lent)

Nem feltétlenül fog tetszeni az, amit írok, de ideje kilépni az álomvilágból. Szép és jó, ha érdekel egy szak, de ez ennél egy kicsit komplexebb kérdés. A szak érdekel vagy maga a pálya (beleértve a munka jellegét és azokat az áldozatokat, amiket a képzésen kívül még megkövetel)? Az életviteleddel összeegyeztethető ez a pálya vagy csak jól hangzik és pár hónap után pokol lenne? Anyagilag tudod állni, belefér az idődbe a teljes képzés? Mennyire telített a szakma, tudod majd nyújtani azt benne, ami által el is tudsz benne helyezkedni? Van ismerős, aki reális képet fest ezekről a szakmákról és nem csak a cukorhabos mesét látod a filmekből meg a sikersztorikból? Az alapján mi a véleményed? Tisztában vagy azzal, hogy átlagosan mennyit kereshetsz az adott szakmában, akkor is elégedett lennél vele, ha csak annyit vinnél haza, amennyi ennek a sávnak az alsó harmadába esik? Dolgoznál akár ingyen a karriered első évében, hogy legyen referenciád?

Szóval, van pár dolog. A pszichológia szak például tipikusan olyan, ahol érhetnek pofonok, mikor rájössz, hogy emberekről tanulni és emberekkel dolgozni kicsit más tészta. Vagy mikor tudatosul benned, hogy az a képzés nem 5 év, hanem inkább 10, aminek a felét neked kell állni potenciálisan. Vagy hogy eleinte tulajdonképpen mindezt minimálbérből kell fizetned, ha a munka önmagában nem lenne elég megterhelő lelkileg. A sok előírásról, amik nélkül alkalmatlan leszel a munkára, nem is beszélve. Bár ott is van több szakirány, most a klasszikus pszichológusi szerepről beszélek (klinikai szakpszichológus).

De ugyanígy vannak buktatói a többinek is, amivel érdemes tisztában lenni. És ott van az is, hogy ha húzod az időt képzésekkel, később, munka mellett szűkösek lesznek a lehetőségeid, ha mást szeretnél. Én főállás mellett végeztem a harmadik egyetemi szakom, gondoltam, jobb lesz letolni így, amíg még fiatal vagyok és nincs családom (24 évesen kezdtem), nem tartom magam rossz képességűnek, de vért izzadtam az első két évben, hogy mindkét helyen helytálljak. Nem volt sem éjszakám, sem nappalom. Mostanra kezdett normalizálódni a helyzet nagyjából. Aztán lehet, hogy csak megszoktam. De nem könnyű, főleg ha esetleg más terveid is vannak a későbbiekben, például magánéleti szempontból. Arról nem beszélve, hogy kevés képzés indul levelezőn/estin is...

Lehet, hogy ezt a történetet egy pályaválasztási tanácsadónál kezdeném a helyedben és ha ismerek embereket az adott számából, akik tudnak nekem mesélni, őket is kifaggatnám.

Nagyon hasonló a helyzetem. 20 éves vagyok és otthagytam a szakom. A műkörömépítés és a szempilla liftingezés meg egy csomó kozmetikai dolog nekem hobbi. Mindig úgy terveztem, hogy egyetemet fogok végezni ezért nem úgy hagytam ott a szakot, hogy ne lett volna tervem. Én kémiára megyek, mert kozmetikumokkal szeretnék foglalkozni. Ha bármi nem jön össze akkor meg bármikor megcsinálhatok egy körmös vagy pillás képzést.

Szerintem úgy nem érdemes elkezdeni egy újabb szakot, ha nem teljes a szerelem és nem tökéletes számodra minden ami vele jár.

Végülis, ha megcsinálsz 1 vagy 2 szakmát egyetem előtt akkor biztosan lesz már valami a kezedben, ha ez a szak se jönne be. Viszont, ha elvégzel szakmát az után alap és mester képzést akkor már elég későn fejezel. Nő ként, már ha akarsz akkor a gyerek kérdéssel is számolni kell, hogy beleférjen.