Céges karrier vs kutatói élet? (Külföldön)

Én orvos vagyok, belekóstoltam az alapkutatásba (PhD-t szereztem TTK-n biológusoknál), később szakvizsgáztam, klinikumban dolgoztam otthon és külföldön, most matek alapszakot végzek (külföldön). Ezzel az előzménnyel/tapasztalattal írom a véleményemet. A fizikus ismerőseid abszolút a realitásokat mondták el, ez egyébként külföldön sincs másképp: nagyon szép dolog a tudományos munka, de bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Nagyon, nagyon-nagyon kevesen kapnak véglegesített státuszt (manapság már szinte csak a professzorok), a többiek egyik rövid postdoc állásból esnek a básikba. Egy ideig ez még szórakoztató is lehet, de 30 felett az ember szeretne gyökeret ereszteni valahol, és anyagi biztonságot teremteni - ezért mennek a PhD-zett fizikusok az iparba. Mindenki döntse el maga, hog megéri-e a tudományos pályát választani, de ha belevágsz, egy B-tervet én feltétlenül javasolnék hozzá.

Teljesen megértem amúgy, mi a problémád. Mit szólnál esetleg egy Data science mesterképzéshez? Ezzel gyakorlatilag multipotens lennél: részt vehetnél kutatásban, ha ahhoz van kedved, de azonnal ki is léphetnél a versenyszférába, ha nem jönne be a számításod. Az ember sajnos nem kaphatja meg mindig, minden tekintetben pontosan azt, amit szeretne, de vedd úgy, hogy ez egy szép optimalizációs feladat.

Szerintem jó befektetés a data science, nagyon széles mozgásteret biztosít, és a legjobb alapjaid vannak hozzá a matek alapszakkal. Természetesen tanulhatsz fizikát is, ha ahhoz van kedved, de boldogulás szempontjából valószínűleg jobban jársz, ha hobbiként tekintesz rá.

Én azért kezdtem el a matek szakot, mert orvosként olyan problémákba ütköztem, amiket csak így tudtam kezelni. Akkor érzem jól magam, ha időről-időre valami teljesen új dologba be tudom dolgozni magam, ezért kezdtem a saját szakterületemen belül egyre specializáltabb high-tech részterületek felé orientálódni. Ez sajnos azzal járt, hogy gyakorlatilag belecsöppentem egy MMA játék közepébe (sok szakmailag jó, ambiciózus, fúrástól-könyökléstől nem visszariadó ember küzd egy maroknyi olyan pozícióért, ahol karriert lehet csinálni). Számomra ez eléggé személyiségidegen volt, ezért inkább kiléptem belőle, és az újdonság iránti vágyamat kiélem a matek szakon. Tekintve a modern matematika ismeretanyagának a képességeimhez való viszonyát, életem végéig el leszek látva "rágni valóval".

Úgy tudom munka mellett csinálni, hogy felmondtam az egyetemi klinikán, és most főállásban mentőzök egy vidéki mentőállomáson (itt nem 12, hanem 24 órás műszakok vannak, és senkit sem érdekel, ha két riasztás között tanulok). Nyilván nem 30 kreditet csinálok félévente, hanem csak 10-20 körül, és távoktatásban végzem a szakot. Ez nem egy elitegyetem, de amit egy BSc-s matematikusnak tudnia kell, azt itt is meg lehet tanulni.