A jó tanulókat miért közösítik ki, csak a stréber jó tanuló megy egyetemre/viszi sokra az életben?

Azért szorong, azért vagy depressziós, mert rossz a minta, ami téged is tudatlanságba kevert. A minta, nem saját magad vagy.

Ha majd megállsz JELEN pillanatban, feladod az EGO-d és megtalálod magadban a szeretetet, ami kitölti az egész lényed, nem fog hatni rád a világ tudatlansága.

Viszont lehetséges, hogy egyedül maradsz, de amit belül elérsz, ahhoz az emberek nem érhetnek fel, így nem lesznek rád hatással, mert tudatossá válsz.

Nem csak jó tanulókat közösíthetik ki, hanem azokat is, akik valamilyen más szempontból térnek el az átlagtól. Persze ez csak a dolog egyik fele. A másik az, hogy kell-e félni az illetőtől / lehet-e előnyökre számítani általa.

Speciálisan a jó tanulók szekálásában az irigység is szerepet játszhat. Ugye egy iskolai környezetben a tanulmányi teljesítmény gyakorlatilag a legfontosabb szempontja az értékelésnek, nagyrészt ettől függ, hogy sikeres-e valaki. Nincsenek még annyira egyéb területek, mint a felnőtteknél, ahol kompenzálni lehet (pl. valaki középszerű munkát végez, de nagyon jó családja van, és abban kiteljesedik).

Lemaradt.

A szorongás és a depresszió oka, az egoizmus, valamint a történések, illetve a fejedben lévő gondolatok által kiváltott érzésekhez való ragaszkodás.

Az emberek nem veszik észre, hogy a tudattalanból áramló gondolatok, érzések és az ezekhez való görcsös ragaszkodás a szenvedéseik forrása.

Igazából nem az okozza a szenvedést, szorongást, hogy kiközösítik a jó tanulót, hanem az, hogy a jó tanuló, a benne lévő kiváltott érzések felé, ragaszkodás jön létre, ami ide-oda rángatja a tudatát.

Nem veszi észre, hogy ő nem azonos az érzéseivel, sem a gondolataival.

az öcsém végig kitűnő tanuló volt gimiben, osztályelső és az egész iskola kedvence, most egyetemen is átolvassa a jegyzetét, bemegy vizsgázni, tíz perc múlva jön ki a kiválóval, majd megy a barátaival ünnepelni. ugyanilyen voltam, azzal, hogy én em mentem egyetemre, nem izgatott, már a gimit is végletekig untam.

tudod a tipikus "jó tanulóval" az a baj, hogy általában ilyen kis spicli tanítónéni-kedvencek, akik szorgalmasan bemagolnak, megkapják a fejsimit, majd lebegnek a többiek felett, hogy ők mennyivel felsőbbrendű teremtmények, mint azok, akiknek nincs kedve/készsége magolni. nem az a baj, hogy ötösre írod a fölrajztémazárót, hanem az, hogy utána nem korrepetálod azt a szünetben, akinek hármas lesz, hanem ragyogsz magadban, hogy milyen ügyes baba vagy. ha nem tudod helyén kezelni, hogy azok a szr kis számok a kék füzetben valójában nem jelentenek semmit, akkor sokkal jobbnak gondolod magad annál, mint amilyen vagy, és ez egyenes út a szr emberré válás felé.

egyetemre meg legyünk őszinték, ma már minden fogyatékos elmegy, mert csak a Diplomától leszel ember, ugye Mo.n gimiben csak két idegennyelv van, de nekem anyám megszervezte, hogy bejárhassak egyetemi órákra a harmadikból, 15 évesen osztályelső voltam a romanisztika szakosok óráin, mert az elvárás kb annyi volt, hogy írj egy bővített mondatot, és használd helyesen a kötőszókat. (tisztelet annak a kevés kivételnek, aki nem a papírért ment, hanem sajnos csak ott oktatják a vágyott szakmáját)

A stréber, és a jó tanuló nem ugyanaz. Nagyon sokan tanulás nélkül is simán kitűnőek. Nem zárja ki a jó jegy a barátokat. A stréber annyiban más, hogy ő nyál a tanárnak, jellemzően nem okos, csak szorgalmas, beköpi a társait, mindenkit lenéz, nem is akar barátkozni.

Egyetemre pedig konkrétan bárki mehet.

Az, hogy ki viszi sokra inkább azon múlik, hogy ki találja meg, hogy mi az amit szeret és amiben jó is. És el tudja adni magát.

1. Nem közösítik ki őket. Világ életemben jó tanuló voltam (egyetemen is), sehol nem közösítettek ki. Akit kiközösítenek, azt a gyér szociális képességei meg a furasága miatt szokták, amivel gyakran együtt jár az, hogy a kognitív képességei meg jók. Vagy mivel senki sem hívja sehova, ideje mint a tenger otthon tanulni és molyolni ilyen dolgokkal.

2. Nem csak az éltanulók mennek egyetemre. 3-as szint fölött kb bárki mehet (szaktól is függ). Az egyetemi évfolyamtársaim többsége nem volt eminens tanuló. 2-3 tárgy ment neki jól, az ezekhez közel álló szakra jelentkezett, a többiből átverekedte csak magát.