Mit tegyek? Humán beállítottságú végzős vagyok, továbbtanulási válságban. Többi lent.
Álljon itt egy részletes leírás a problémámról. Érdekelnének különböző vélemények, hátha valamelyiktől megtalálom azt a létrát, amin ki lehet mászni a továbbtanulási válságból.
Sosem tudtam úgy igazán, mit szeretnék. Nálam nem volt ilyen, hogy 4 éves korom óta lenne egy álmom, és végig tudtam volna. Ez azért is van, mert sok minden érdekel. Leginkább humán tárgyak teszik ki az érdeklődési köröm, de a matekot is megszerettem tizenegyedikben. Jelenleg francia két tannyelvű tagozatra járok, ott vagyok végzős. 10 nap, és nem tudok dönteni.
Hangsúlyozom, tudom, hogy lehet váltani, ha nem tetszik, mégis valamiért nagyon stresszel, hogy nem tudom eldönteni, mit szeretnék igazából.
A környezetem mindig azt mondta, hogy jó képességeim vannak (én igazából ezt nem merem elhinni), az online oktatás kezdetéig kitűnő voltam év végén, azóta nem. Leginkább nyelvtanból versenyeztem, gimi kezdete óta franciából is, most már töriből is. Ez a 3 tantárgy áll hozzám a legközelebb.
A továbbtanulási elképzeléseim a 4 és fél év alatt, amit gimiben töltöttem, mindig változtak. Ezek az opciók voltak:
- újlatin nyelvek és kultúrák, francia szakirány
- francia-töri szakos tanár (ez francia-magyarral és magyar-törivel is játszott)
- történelem alapszak
- szociológia
- pszichológia
- jog
- rendezvényszervező
De például múltkor eszembe jutott a nemzetközi gazdálkodás is, franciául. (Lehet, kihagytam valamit, elég sok minden tetszett a pályaorientációs tájékoztatókban.)
Ezek közül most leginkább a pszichológia és a francia-töri tanári vezet. Sok olyan személyt megkérdeztem, aki közel áll hozzám, de megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint megcsinálhatom mindkettőt is.
A pályaválasztási tesztek szerint, amiket kitöltöttem, nekem tanárnak kell lennem. Szeretnék is tanítani, igazából nekem mindig is fontos volt, hogy átadhassam a tudásomat másoknak, illetve hogy segíthessek embereknek. Tavaly rengeteg különórát tartottam az osztályomnak töriből és franciából.
A pszichológia is a segítési vágyam miatt tetszik. Leginkább a tanácsadás és iskolapszichológia, illetve a munka- és szervezetpszichológia szakirány fogott meg.
De volt olyan is, aki azt mondta, hogy egy középiskolai tanári munka nekem kevés lenne. Illetve a tanárok jelenlegi "hatalmas nagy" megbecsülése miatt is sokan megpróbálnak lebeszélni. Volt, aki szerint ne töritanárnak menjek, hanem inkább történésznek. Ez se rossz ötlet, mert nekem mindig is az volt a problémám a törivel, hogy miért nem tanuljuk részletesebben (tudom, mindenki másnak az, hogy miért tanuljuk ilyen részletesen), csak nem tudom, mennyire lehet vele elhelyezkedni. Pedig érdekelne a kutatás mind pszichológiai, mind történelmi, mind nyelvészeti területen.
A töritanárom azt mondta, hogy az alapján, amilyen szakok most érdekelnek, erős az elköteleződésem az ember iránt, csak azt nem tudom, hogy az egyén vagy a közösség szintjén segítsek. Lehet benne valami.
A jog azért érdekel, mert gyermekjogi, illetve emberjogi szakértő is szeretnék lenni. A legnagyobb célomnak azt szoktam meghatározni, hogy Magyarország egy jobb hely legyen. Tudom, ez álomszerűnek hangzik, de szeretném teljesen felszámolni a gyermekbántalmazást, illetve engedélyeztetni az azonos neműek házasságát itthon is. Ahhoz nem ártana a jogi diploma. Egy időben köznevelési államtitkár akartam lenni, mert az oktatási rendszer is eléggé piszkálja a csőrömet.
És most az van, hogy nem tudom, miket írjak be, és milyen sorrendben (tudom, hogy lehet változtatni 1x). Lehet, aki ezt olvassa, ismer egy olyan lehetőséget, amiről én nem is tudok. Tudom, sokat emlegettem a törit, de a manapság népszerű nemzetközi tanulmányok szakra nem szeretnék jelentkezni. (Vagy mégis? Ebben se vagyok biztos. A diplomácia nem vonz, az 100%.)
Teljesen össze vagyok zavarodva. Az is opció, hogy Franciaországba mennék ki tanulni, vagy csak 1 évre önkénteskedni, utána hazajönni. Tényleg nem tudom. :(
Amit még fontos rólam tudni az árnyaltabb kép alapján való tanácsadáshoz:
- Az MBTI-típusom ENFP, ha valakinek ez mond valamit.
- Erősebb nemzeti érzelmeim vannak, mint a korosztályomnak átlagosan. Így ha ki is megyek tanulni, biztosan haza szeretnék jönni.
- Ambivertált vagyok. 51% extrovertált, 49% introvertált. Emiatt nehéz eldönteni, hogy emberek közötti, vagy inkább elvonulósabb munkát szeretnék.
- Erősen hatnak rám a pillanatnyi impulzusok. Múlt héten szombaton azzal keltem, hogy töritanár szeretnék lenni, fél 10-re mentem egy kommunikációs tréningre, és amint elkezdődött, úgy éreztem, hogy a pszichológiát szeretném. Tehát ez naponta többször változik.
- Olyan a személyiségem, és nem tudom, hogy ez pontosan mi, hogy időnként "beragad" nálam valamilyen téma (nem szeretem a becsípődés szót), és ez erősen kihat az életemre, szabadidőmben főként arról olvasok, sokat beszélek róla, kitölti a gondolataim nagy részét, de nem akadályoz a mindennapi életvitelemben, tehát egészséges. Ez rövidebb vagy hosszabb időközönként változik. Az előző ilyen egy matematikai dolog volt, a mostani pedig törihez kapcsolódik. Nem tudom azt sem eldönteni, hogy ha nem egy töris témára lennék rácuppanva, akkor is ennyire erősen húznék-e most a törivel kapcsolatos továbbtanulási irányok felé. Szóval ezek is tudnak néha torzítani.
- Nem szeretem a konfliktusokkal teli légkört, harmóniára törekszem. Nehéz kimondanom, ha másokkal problémám van, de ha valami nagyon bánt, tudok őrjöngeni is. De inkább a konfliktuskerülés jellemző rám, utálok magamért kiállni.
- A francia mellett angol a másik nyelvem, és alapvetően szeretem a nyelveket. (Nem, a tolmács és fordító annyira nem hoz lázba. Legalábbis most még...)
Nem tudom, mit mondhatnék még. Előre is köszi mindenkinek, akinek volt türelme végigolvasni ezt a hosszú és zagyva leírást, és esetleg tudna némi továbbtanulási tanácsot adni, mert kicsit kétségbe vagyok esve. :(
válasza:“ Ha pedig a Kérdező nem lesz megelégedve a fizetésével, akkor majd tanul valami mást is a humán területen megszerzett diplomája után.”
Értelmes ember előbb felméri az igényeket, lehetőségeket, fizetést, aztán dönt.
Nem akkor, mikor már elvégezte a sulit.
válasza: válasza:És dönthet akkor is amellett, hogy még tanul valamit, ha már elvégezte az egyetemet. Ha levelezőn tanul, akkor addig is tud dolgozni a már megszerzett diplomájával. Aki tesz érte, az el fog tudni helyezkedni ezzel a diplomával is.
Én csak azt mondtam, hogyha esetleg jobb fizetést akar, és érdekli még más is, akkor tanulhat a már megszerzett diplomája után is. Aztán az is lehet, hogy a fizetésével is meg lesz elégedve.
Van sok szakirányú továbbképzés, ahol bármilyen diplomát elfogadnak, és 2-3, max. 4 félévesek. Bármikor el lehet végezni egy ilyen képzést is diploma-kiegészítőnek.
válasza:Nem lehetetlen humán területen szerzett diplomával érvényesülni, de jóval korlátozottabbak a lehetőségek, mint ha reál szakon szereztél volna diplomát. Ez azért van, mert a humán szolgáltatásokra kisebb az igény, nem eléggé versenyképesek a piacon. Példának okáért az emberek kevesebbszer veszik igénybe egy szociológus vagy történész munkáját, mint egy mérnökét vagy orvosét, mellette nagyon kísérő tudományként sem illenek be sehova. Mielőtt még megtámadnak a bölcsészek, szeretném mondani, hogy tapasztalatból beszélek. Nekem is van egy bölcsész és egy mérnöki diplomám. Építészmérnökként válogathattam az állások közül, míg germanisztikáról hónapokat kellett várnom nem csak állásinterjúra, hanem álláshirdetésre is ilyen irányban.
Én is annak a hozzászólónak adok igazat aki szerint nem elég csak az érdeklődés, a munkaerőpiaci igényt is figyelembe kell venni és inkabb elvégezni egy hosszabb de nehezebb szakot, mint 11 évig iskolában ülni, diplomát diplomára halmozni, aztán még akkor sem biztos hogy elégedett leszel a béreddel, meg 30 felé már dolgozni is illene akármennyire kalandos dolog kipróbálni vagy 10 területet
válasza:Én azt hallottam, hogy az építészmérnök pont nem egy olyan tipikus mérnök szak, amivel biztosan jól el lehet helyezkedni, és sok építészmérnök elmegy később inkább pl. gépészmérnök irányba.
Persze ez sem általánosan kijelenthető dolog, gondolom, embere válogatja.
Én sem azt tanácsoltam a kérdezőnek, hogy tanuljon 30 évesen is még nappalin! Ez elég ésszerűtlen lenne. Nyilván enni is kell valamiből, és annyi idősen már kell a saját fizetés.
Az, hogy te germanisztika BA diplomával már olyan sok lehetőségeket vártál, és ezek a lehetőségek nem jöttek, az nem az egyetem hibája.
El kellett volna döntened, hogy konkrétan milyen jellegű munkát szeretnél, és annak megfelelően vagy mesterképzésre menni, vagy bármi egyéb szakmával kiegészíteni a bölcsész BA diplomádat, vagy gyakornoki munkát vállalni azon a területen, stb.
Ez nem az a végzettség, amivel kapkodnak utánad a munkáltatók már a BA diploma után.
Az én szakomról volt, aki kommunikáció és média mesterre ment úgy, hogy az volt a minorja, voltak, aki emberi erőforrás MA szakra mentek, voltak, akik teljesen más irányban tanultak még valamit, páran mentek fordító-tolmács MA-ra is tovább, vagy elvégeztek egy fordítói szakképzést.
Én nem tudok olyanról, aki munkanélküli lenne.
válasza:Mérnöki diplomával már egyáltalán nem alkalmazom a bölcsész diplomámat, építészmérnökként a diplomaosztó utáni 2 hétben már munkát találtam, nem is rossz fizetésért, és ez azóta csak emelkedett. Ezért javasoltam a kérdezőnek hogy ha teheti és nem viszolyog annyira a reáltól, ilyen irányban induljon el, könnyebb dolga lesz egy nehezebb reál szakkal, mint 10 bölcsésszel.
Egyébként a germanisztikáról azért jó, ha hall a kérdező, mert amint írja a francia érdeklődése is van. A nyelv az inkább már alap követelmény mintsem erre építsen valaki egy életutat
válasza: válasza:Te is a kérdező lehetőségeit méregeted ismeretlenül...
Én is germanisztikát végeztem. Az, hogy ledoktoráltál, tök jó, de a munkaerőpiacon nem sokat jelent, hanem a tudományos pályán lenne jelentősége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!