A régi oktatási rendben (bolognai folyamat meg mindenféle előtti időkben), tehát kb. 20 évvel ezelőtt milyen felsőiskolába vettek volna fel az alábbi érettségi eredményekkel?

Már csak azért írom, ezt a bizonyára hülye kérdést, mert ugye, főleg manapság az esti gimis képzések hirdetésekor helyeznek hangsúlyt arra, hogy "egyetemre, főiskolára belépő az érettségi"

Annak idején én nem mertem sehová sem jelentkezni (középsuliban a tanárok jóformán a "felső tízezret" pártolták, favorizálták a pályaválasztásban adható segítségnyújtás szempontjából).

A középsuliban amúgy hullámzó volt a teljesítményem, de olyan... 3,5-4,0 között azért megvolt az átlag.

Általánosban voltam 4,6 a középsulira ez így leromlott. Amúgy vasutas szerettem volna lenni (erre volt olyan tanárom, aki szemberöhögött), vagy egyáltalán valamilyen közlekedéssel foglalkozó felsősuliba próbáltam volna menni, de ahogy az évek teltek és a tanulmányi eredményeimet számba véve... nem mertem megpróbálni a jelentkezést, a pontok számolgatását.

Így teljesen más pályára léptem és az a borzasztó, hogy annak idején ezt gondoltam magam számára természetesnek (ha már úgyis ostoba vagyok bármilyen már munkakörhöz - így gondolkodtam magamról 18 évesen), katolikus papnak álltam. El is végeztem. Működök jelenleg is. (Egri Főegyházmegye)

De már kb. 11-12 éve rájöttem, hogy nem kellett volna magamnak így kukába dobnom az álmaimat. De hát ki tudta ezt 20-25 évesen? Arra is rájöttem azóta, hogy esetleg kereshettem volna valamilyen munkát érettségi után, ha nem sikerült volna a felvételi. Meg... a katonaalkalmassági is megvolt, már 11-edik elején. De a középsuli megaláztatásai után féltem attól, hogy ha otthon tengek-lengek, elvisznek katonának, még arra a röpke 6 hónapra is...

Az érettségi pedig: matek 3, latin 4, magyar nyelv és irodalom, illetve töri: 4-4. Hittan 5. (szimplán ráböktem a választható tárgyak közül, de ez is csak a sodródás eredménye volt)

Amúgy az iskolai teljesítményben úgyszólván minden tárgyban előfordult egyes is meg ötös is.

Hülyén hangzik ez az egész, tudom. De így a negyven felé közeledve nekem szerintem már nincs vesztenivalóm, ezért kiírom magamból. Sokat gondolkodom rajta, hogy vajon milyen esélyeim lettek volna, ha megpróbálom a felvételit valamilyen más iskolába (és nem a Hittudományira)

Főleg humános voltam, de nagyon szerettem és tudtam is a földrajzot, fizikából a villamossági rész érdekelt, meg az út-idő-sebesség, meg a többi egyszerűbb dolgok, a mateknak is az egyszerűbbik, alapvetőbbik, gyakorlatibb része érdekelt csak...

Szóval ez van. Csak... egyre inkább bánt, már vagy 10+ év óta, hogy nem próbáltam meg mást. ÉS ami vicces, hogy a szemináriumi évek alatt elvoltam, mint a befőtt, éltem, mint a hal a vízben: keltem feküdtem, tanultam, imádkoztam, kirándultam hegynek föl-völgynek le, gyalog, bringával... (ennek tudatában, hogy én jó helyen vagyok, a helyemen vagyok, mert "másra nemigen lettem volna jó")

Bizonyára sokaknak hajmeresztő, vagy hihetetlen történetnek tűnik. De a mögöttem lévő évek-évtized (jövőre 15 éve vagyok már a pályán) kipofozta belőlem-felszínre lökte a megtett életút részleteit is, a folyamat nagyjából 2009 nyarán indult el - akkor már két éve voltam a pályán.

Szóval: szerintetek labdába tudtam volna rúgni a felsőoktatásban, vagy a civil munka világában - a vázolt eredmények alapján?